Kiss Dorottya

Utána

Szereplők

Kapás 18 körüli fiú

Fiú 16 körüli fiú

Liza 16 körüli lány

Manyi néni 60+-os asszonyság

Anna 24 körüli nő

1. jelenet

(A Kapás és a Fiú állnak Manyi néni háza előtt. A Kapás hawaii ingben, a Fiú farmerben és pulcsiban. A Kapás egyik kezében cigaretta, másikban egy kapa. Dohányzik. Meredten nézik a házat, miközben egy ‘Bocs tesó Kft. temetkezési vállalkozás’ feliratú fekete teherautónak támaszkodnak)

Kapás Hmm.

Fiú Hmm.

Kapás Csak tessék.

Fiú Te mész elöl.

Kapás Kösz, nem.

Fiú Mivan, félsz?

Kapás Szeretnéd, mi?

Fiú Emlékeztetnélek, hogy ezt az egészet a te bátyád miatt csináljuk.

Kapás Hé, a bátyámat hagyjuk ki ebből, oké?

Fiú Miért, ha nem lenne mentálisan labilis, még mindig Aftereznék! Ott kellett hagynom Ádiékat miattad!

Kapás Ne gyere állandóan ezzel az Afterezéssel, olyan idegesítő. Amúgy meg, pokolba a bulijaiddal! Ezt már megbeszéltük! A bátyámnak nincs semmi baja, csak kicsit elfáradt.

Fiú Elfáradt, mi? Szívjon el egy cigit. Vagy elfbárat, haha.

(csönd)

Érted, mert hogy ugye elfáradt és elfbár, és ez vicces, mert -

Kapás Baj, ha én ezt most nem?

Fiú Kár. (sóhajt) Oké, nézd. Ez egy elég furcsa helyzet. Azt gondolom, hogy a vérvonal miatt benned talán mégis több a hajlam a…

Kapás A mire? Na, mire? Gyilkolásra? Gyilkolást akartál mondani?

Fiú Nem gyilkosság! Vagy hát… ugye, nem?

Kapás Nem, Jézus.

Fiú Akkor mitől félsz?

Kapás Bocsi, szeretnél menni?

Fiú Jó, nem úgy értettem, na.

(csönd)

De előbb-utóbb muszáj lesz.

Kapás (cinikusan) Tényleg? Erre nem is gondoltam.

Fiú Igazán nyithatnád a sort. Mégiscsak… te vagy a rangidős.

Kapás Inkább a halál.

Fiú Haha, ez jó volt. (elindul a ház felé) Na, jössz, vagy mivan?

Kapás (elnyomja a csikket) Persze, persze.

(a csengőt nézik)

Fiú Csak tessék.

Kapás Tudod mikor. (belenyomja a Fiú fejét a csengőbe)

2. jelenet

(Manyi néni háza. Fabútorok, egy étkezőasztal, székek és egy lépcső, ami Liza szobájába vezet majd. Manyi néni bent van, a Kapás és a Fiú még az ajtó előtt állnak. Szól a csengő)

Manyi néni (alszik, felébred, kapkodva felteszi a szemüvegét) Ki az?

Kapás (kívülről) Csókolom! Bocs, tesó Kft.!

Fiú És akkor még neked volt bajod az elfbárral, mi?

Manyi néni (kinyitja az ajtót) Nem veszek semmit!

Kapás Nem is kell, csókolom! Mi a Manyi néniért jöttünk!

Manyi néni (megrökönyödve) Fiatalember, mit keres önnél egy kapa?

Fiú Kajak, mit ráncigálod ezt a buzogányt?

Kapás (a Fiúval motyogva, kicsit zavarban, azt akarja, hogy Manyi néni ne hallja) Ügyelni akarok az imidzsre. Meg a bátyám után… Csak ezt találtam… Gondoltam, így menőbb, érted…

Fiú Szívatsz, ugye?

Kapás Nekem tetszik…

Fiú Na ne.

Kapás De.

Fiú A Kapás. Beszarok.

Manyi néni Elnézést, mit mondanak?

Kapás Csak hogy tessék sietni!

Manyi néni Dehát kik maguk?

Kapás Én vagyok a…

Fiú (fulladozik a nevetéstől)

Kapás (sértett büszkeséggel) Én vagyok a Kapás!

Fiú (kirobban belőle a nevetés)

Manyi néni Kicsoda, édes fiam?

Kapás A Kaszás… Szóval… Én vagyok a halál, na. (szünet)

Manyi néni Persze, én meg Szűz Mária.

Kapás Manyi néni, kérem!

Manyi néni Méghogy Kaszás vagy Kapás vagy kicsoda. Jó, hogy nem maga Lucifer!

Kapás Legyen szíves, menni kell! Manyi néni Hova?

Kapás Hát várja a kedves férje meg a lánya!

Manyi néni (összecsapja a kezét) Ó, a Józsi? (elgondolkodik) Várjál! Tudom én, mit akarsz! Te olyan csaló vagy! Bemondták a híradóba’! (ütni kezdi) Te, hogy a rosseb essen beléd, te romlott lelkű, savanyodjál meg tee…

Kapás Au!... Áh, ez fáj!... Tessék abbahagyni!... Áh! Nem vagyok csaló!

Manyi néni Na és a csuklya meg a többi?

Kapás Igazából az öccse vagyok. A Kapás. Én nem olyan vagyok, mint a bátyám, de a funkció nem változik. Na, jöjjön!

Manyi néni Mire ez a nagy sietség, édes fiam? Öregember nem gyorsvonat! Egyébként is, nem ilyen jöttment Kapásokkal akarok elmenni! Én igenis tisztességgel fogok meghalni!

Kapás De kézcsókolom, tessék megérteni, hogy a Kaszás most nem ér rá! Pszichiátriai szakrendelésen kell részt vennie!

Manyi néni Tessék? Jaj, édes fiam, a sírba visz!

Kapás Röviden, igen.

Manyi néni Nem értem.

Kapás Szóval a bátyám… Bocsánat, bemehetnénk? Kezd nagyon hideg lenni.

Manyi néni (végigméri őket) Csak semmi csel! Különben hívom a rendőröket! (megenyhül) Jaj, Kaszás, Kapás, úgy néznek ki, mint két csontváz, hozok egy kis meggyes süteményt, még maradt tegnapról! (El)

Fiú Méghogy csontváz! Még nem látta a bátyádat! Aki amúgy, ha nem lenne egy mentálroncs…

Kapás Elég! Szállj már le róla. Baszki, nem volt még egy szabadnapja, aztán több mint háromszázezer éves.

Fiú Aranykor!

Kapás Haláli.

(Manyi néni visszatér egy tálca süteménnyel a kezében)

Manyi néni Na, egyenek csak nyugodtan. (Kapás leül, Fiú tovább nézegeti a képeket) Szóval, ha jól értem, ön a halál.

Kapás Igen. (megkönnyebbülten)

Manyi néni És akkor ezt értsem úgy, hogy én most..?

Kapás És sietni kéne.

Manyi néni Ugyan már, hozok valamit inni, szerintem maradt még abból a szilvapálinkából, amit az uram csinált kilencvenhétben, nehogy szomjan maradjatok itt nekem! (El)

Kapás (utánanéz) Ez hosszú lesz. Írok anyámnak.

Fiú Kidnek?

Kapás Buligyilkos.

(kis csönd)

Kapás (teli szájjal) Jó ez süti! Nem kérsz?

Fiú Nem, nem kösz

Kapás (csippan a telefonja, elolvassa az üzenetet) Te, az megvan, hogy nem csak a hüllőt visszük? Fiú Ja, persze, mondtad hogy megyünk még máshova is.

Kapás Nem, nem úgy értem. Itt. Lakik itt még valaki.

Fiú Igen?

Kapás Nézzed meg. (megmutatja a mobilt)

Fiú 40224209. sorszám… szeptember 3… Mivan?

Kapás Rám ne nézz. Egyáltalán hol van?

(mindketten a lépcső felé néznek)

Kapás Gondolod?

Fiú Hát…

Kapás A faszomat már, hát erről aztán tényleg nem volt szó!

Fiú Akkor? Mi legyen?

Kapás Na jó, bevállalom a dinoszauruszt, te meg nézd meg, hogy mi ez az egész.

Fiú Jó szórakozást! (elvigyorodik, ki)

Kapás (durván kifigurázva) Jó szórakozást edede…! Hülye paraszt.

Manyi néni (visszatér) Már csak körtét találtam. De az is házi! (észreveszi, hogy hiányzik a Fiú) Hát a fiatalember hova ment?

Kapás Pisilni.

3. jelenet

(Liza szobája. Egy összetört tükör lóg a falon. Zene szól. Liza a földön. Felvágja az ereit. Mikor végzett, lefekszik a padlóra. A plafont nézi, könnyezik, dúdol)

Fiú (kinyitja az ajtót) Na, helló-belló, akkor lejárt az idő, lehet jönni, itt a mennyország tourist, satöbbi! (meglátja Lizát) Bazd meg!

Liza (meglepődik, felül, elhúzódik) Mi a franc? Te meg ki a halál vagy?

Fiú Nem. Mármint nem én… Mármint… A francba! Add a kezed.

Liza Mi van? Ez valami vicc?

Fiú Add ide a kezed!

Liza Menj már innen!

Fiú Maradj nyugton. (magához rántja Liza kezét, és elkezdi letörölgetni róla a vért. Liza ellenkezik, kicsit dulakodnak, a Fiú felülkerekedik, elkezdi bekötni Liza kezét)

Liza Menj a picsába!

Fiú Bocsi.

(Egy darabig csendben ülnek a hátukat a falnak támasztva)

Fiú (a kötés felé biccent) Az csak ideiglenesen lesz jó. Be kell mennünk a kórházba.

Liza Kussolj.

(ismét csönd)

Fiú Miért?

Liza Mit miért?

Fiú Miért csináltad?

Liza Majd pont neked mondom el. Egyáltalán ki vagy te?

Fiú Hosszú.

Liza (cinikusan) Hosszú.

(csönd)

Fiú A Kapás asszisztense.

Liza Bocs?

Fiú A Kapásé. A Kaszás öccse.

Liza Az komoly.

Fiú Én mondtam.

Liza (minden egyes szót gúnyosan megnyomva) Szóval te, aki a Kapás asszisztense vagy, aki a Kaszás öccse, mit keresel itt?

Fiú Igazából az van, hogy a nagymamád már elég… idős. Érte jöttünk.

Liza Figyelj, én megértem, ha betörő vagy, vagy ilyesmi, de akkor azt mondjad, ne ezt a baromságot.

Fiú Jó, nekem is fura, oké? Az előbb még ott buliztunk az Afterban a srácokkal, erre hív a Gyuri, hogy lenne itt valami, mondom, tesó, máskor légyszi, de hát érdekelte is őt, és most meg basszus itt vagyok.

Liza Aha.

Fiú Jólvan, akkor ne hidd el. Nekem mindegy.

Liza Jó, tegyük fel. Akkor vigyél magaddal.

Fiú Hát az nem olyan egyszerű. Előbb meg kéne halni.

Liza Próbálok!

Fiú Jó, hát próbálkozni lehet.

Liza És nem akarnál segíteni?

Fiú Nem.

Liza Miért nem?

Fiú Csak.

Liza Mondták már neked, hogy istenien lehet veled beszélgetni?

Fiú Nem szeretném, hogy ezt csináld.

Liza Aha. Értem. Szóval te vagy a halál asszisztense.

Fiú A halál helyettesének asszisztense, igen.

Liza Hát, ahhoz képest elég szarul végzed a munkád. Beszélhetnék a menedzserrel?

Fiú Nincs menedzser, ez egy családi vállalkozás. Olyan opció nincs, hogy nem szeretem az öngyilkosságokat?

Liza Most ismertük meg egymást. Az én öngyilkosságom nem hiszem, hogy érdekel.

Fiú Figyelj, mit gondolsz, mi történik miután mindezt végigcsináltad?

Liza Nem tudom. Ennél csak jobb lehet, nem?

Fiú Mitől vagy ebben olyan biztos?

Liza Egyáltalán nem vagyok biztos benne.

Fiú Azért úgy mégis. Szerinted?

Liza Hát… Gőzöm sincs. Igazából nem arra gondolok, hogy milyen lesz utána, csak szeretném megszüntetni ezt a borzalmat. Illetve állapotot. Inkább csak egy állapot. Képzeld el, hogy egy kád hideg, sós vízben ülsz. Végtelen űr és közöny vesz körül. Konstans semmi. Egy hullámzó selymes, sejtelmes hiány. Aztán maga alá temet. A víz befolyik az orrodon, a szádon, és már benned lesz ez az állandóság, az állandó nemlét. Te lebegsz, meg benned is lebeg valami, és el is felejtetted, milyen mikor nem ilyen, mikor a talaj szilárd. Mert valójában talán mindig is éppen ilyen volt.

Fiú Aham.

Liza Jó, ez most elég bonyolult volt, de nem tudom másképp elmagyarázni. Csak boldog szeretnék lenni, ennyi az egész. Mégiscsak ezért élünk. Tönkremegyünk a dopamin hajszolása közben, de nem tudjuk elérni a boldogságot. A legfelszabadultabb, mámorral teli pillanatokban is ott motoszkál benned valami zavaró, impertinens szarság, mint hogy holnap írunk bioszból, vagy egy régi kellemetlen ügy, egy rossz emlék, ami már a részeddé vált. A fájdalomtól nem szabadulsz, amíg élsz. Mert az az alapállapot. Pedig a sorsunk a saját kezünkben van. Bármikor ki lehet szállni. Tulajdonképpen minden alkalommal döntünk arról, hogy az életet, vagy a halált választjuk az adott pillanatban. Lenni, vagy nem lenni? És a legtöbben érthetetlen módon kitartanak az előbbi mellett . Így nézve, egy állandó rossz döntésben élünk. Hát miért ne hozzuk meg végre a jót? Miért ne szállnánk ki? Meghalni könnyű. Élni nehéz.

Fiú És ha valami sokkal rosszabb jön?

Liza Ennél nincs rosszabb. (cinikusan) De ha már a Kapás asszisztenséhez van szerencsém, te biztosan jól ismered a másvilágot, nem igaz?

Fiú Természetesen. Mindenki azt kapja, amit elképzelt. Sokan csinálják a mennyes-poklos dolgot például. Az Olümposzon a görögök szoktak melegorgiázni, az mindig vicces, de vannak egész egyedi helyek is, elvégre eléggé eltérnek a vélemények az Aftert illetően.

Liza Ez fantasztikus! Akkor… (megragadja a kést, feláll, mögötte megjelenik Anna)

Fiú (feláll) Állj!

Liza Ne gyere közelebb!

Fiú Hagyd abba!

Liza Egy okot mondj.

Fiú Fejezd be! Nem… Nem… Ne csináld! (átöleli térdeit) Anna!

Liza (megáll, Anna kiveszi a kezéből a kést, és a párbeszéd közben látványosan öngyilkos lesz. Ezt csak a Fiú látja) Hogy mondod?

Fiú Miért csinálod ezt velem? Anna! (sír)

Liza Liza. A nevem Liza.

Fiú Miért nem vagyok neked elég?

Liza Nekem?

Fiú Ne csináld! Ne csináld!

Liza Minden rendben?

Fiú Semmi sincs rendben.

Liza Oké, oké itt vagyok. Nyugi. Csak én vagyok az. Csak mi ketten vagyunk itt. Senki más. Nyugi. (Anna lassan kimegy)

Fiú Anna.

Liza Liza.

(csönd)

Fiú (felpattan) Nekem most mennem kell.

Liza Hová?

FIú Pisilni. (ki)

4. jelenet

(A Kapás és Manyi néni, vissza a nappaliba, asztalnál ülnek, a Kapás részeg, Manyi néni annyira nem)

Kapás (kissé artikulálatlanul) Na. Manyi néni. Most már aztán indulni kéne.

Manyi néni Édes fiam, de hát olyan jót beszélgettünk!

Kapás Én azt tudom… De az a jó… A beszélgetés akkor jó… Na szóval.

Manyi Még egy kis körtét? (kitölti, megisszák) No és az a szimpatikus fiatalember? Igen régóta van a mosdón. Csak nincs valami baja?

Kapás Áhh! A Palinak? Ugggyanmár!

Manyi néni Akkor?

Kapás Zűrös gyerek az. Azzal mindig van valami.

Manyi néni Igen? Mire gondolsz?

Kapás (bizalmasan) Tudja, volt neki egyszer egy csaja. De rosszul sült el.

Manyi néni Mi történt?

Kapás Terhes lett. Mármint a csaj, nem a Pali. Aztán történt még más is.

Manyi néni De hát az, hogy lehet? Ti mégiscsak ilyen… másvilágiak vagytok.

Kapás Nem tudom a pontos sztorit, nem szeret beszélni róla. Nagy volt a szerelem, Palinak volt pár haverja lent, és mindig tudta, hol talál üres lakást maguknak. Hogy a gyerek hogy jött, össze, hát..? Papíron lehetséges. Ő valójában nem közülünk való. Ő csak egy átlagos srác, aki túl hamar halt meg. Épp mikor megszületett. Csutkára. Nem tudtunk mit csinálni vele, az Afterban nőtt fel, aztán tudja, sokat segít nekünk. Olyan, mint egy családtag. Azt csinál, amit akar. Fiatalnak látszik, nem is gondolná az ember, hogy már 34.

Manyi néni Szegény, szegény fiú!

Kapás (kitölti) Palira! (felhajtják)

5. jelenet

(A Fiú a mosdóban. Áll a tükörrel szemben, csak nézi magát, hevesen lélegzik. Anna megjelenik mögötte, átöleli a derekát. Le akarja rázni magáról, de nem megy. Szembefordulnak. Anna kezébe veszi a Fiú állát, lassan megcsókolja, majd elmosolyodik. A Fiú át akarja ölelni, de Anna kihátrál. Így a mosdókagylónak támaszkodik, a Fiú pedig vele, és a tükörrel szemben. Anna a Lizától elvett késsel játszadozik, a Fiúnak adja, majd hátrálni kezd úgy, hogy ő is a tükörbe néz. Így a fiú mögé kerül. A Fiú nézi egy darabig a kést, majd beleejti a kagylóba. Tükörbe néz. Üvölt egy nagyot, és betöri a tükröt. Anna eltűnik. A színpad közepén egy zárt ajtó, a fürdőszobáé, Liza jön, leül, annak támaszkodik)

Liza Hali. Elég régóta pisilsz. Minden oké?

(csönd)

Liza Beszélhetünk róla?

Fiú (lekucorodik, nekidől az ajtónak) Hát… Talán.

Liza Anna… ki ő?

Fiú A volt barátnőm. Menyasszonyom.

Liza Volt?

Fiú Meghalt.

Liza Meghalt. (kis csönd) Hogyan történt?

Fiú Nem tudom. Nem tudom. Éreztem, hogy valami nincs rendben, látszott rajta. De sosem tudtam úgy kérdezni, hogy az igazat mondja. (Anna megjelenik, telefozik, a Fiú ráijeszt, hátulról átöleli)

Fiú Na, mit főztem?

Anna (nevet) Nem főztél semmit, hallottam az előbb a pizzafutárt.

Fiú Ó, a fenébe. Na mindegy, gyere, együnk.

Anna (telefonra pillant) Jó, jó megyek, egy fél pillanat

Fiú Okés! (Anna egyedül marad)

Anna (füléhez emeli a telefont) Jó napot kívánok, doktornő! Most olvastam az e-mailt, a teszt eredményei miatt keresem. Ühüm. Aha. Igen. Igen..? Értem. Nem, persze. Még mennyi? Ó. Hát… az nem sok. Semmi gond. Nem. Nem, kezelést sem. Biztos. Persze. Köszönöm. Viszonthallásra. (leteszik, Anna csak bámulja a képernyőt, könnyezni kezd. Erőből a falhoz vágja a telefont, majd a hátát a falnak támasztja, lecsúszik a földre, összekuporodik, és sírni kezd. Eltelik kb. 15 másodperc)

Fiú (kívülről) Minden rendben, szívem?

Anna (kezébe fogja a homlokát, mélyen lélegzik, nyugodtságot erőltet a hangjára) Aha! Aha, persze!

Fiú (kívülről) Akkor gyere, kihűl a pizza!

Anna (feláll, megtántorodik, letörli a könnyeit, próbál megnyugodni) Jövök már! (ki)

(a Fiú a másik oldalról visszatér)

Fiú Egyik nap felmentem az aktuális házunkba, mert hiába hívtam, de üres volt. A hálószobában találtam rá. Az ágyon feküdt. Épp úgy, mint te. De ő már nem élt. A fehér ágynemű, a falak, a padló, mindenhol vér volt. Csak egy szót hagyott hátra. Sajnálom: ezt írta a cetlire, amit az éjjeliszekrényen találtam.

Liza Részvétem. Biztosan sokat jelentett neked.

Fiú Sokat. Mindent. Gyönyörű barna haja volt. Hullámzó, mint a tenger. Nyáron ismertem meg. A nap sugarai helyenként áttörtek a tölgyek lombjain, és mikor fújt a szél, ezer pici reflektorként játszadoztak a hűvös árnyékban, a Benczúr utca sarkán. Már nem is emlékszem, milyen apró ügy szólított ide, de le kellett jöjjek, muszáj volt.

Liza Na, a költő.

Fiú Siettem, ideges voltam, nem szeretem ezt a helyet. A metrómegállóban láttam meg. Szalmakalapot viselt, és barna szandált. Egy kocsiba szálltunk. Átlagos, tömött szerelvény… Direkt vagy véletlenül, nem tudom, de ráfogtam a kapaszkodón tartott kezére. Rám nézett a sötét szemeivel, kicsit ijedten, kicsit meglepődve, kicsit kérdőn, de igézően. (Annának) Elnézést.

Anna Semmi gond.

(csönd)

Fiú Meddig utazik?

Anna (Anna figyeljen arra, hogy furán ejti az l-t) A Deákon szállok. És ön?

Fiú Én nem, de ezen örömmel változtatnék, ha megengedi.

Anna Mire gondol?

Fiú Elkísérhetem egy darabon?

Anna (elmosolyodik)

Fiú Beleegyezett. Onnantól kezdve ez lett a kedvenc időtöltésem. Folyamatosan együtt mentünk mindenhova. Bejártuk egész Budapestet, a Gellérthegytől Angyalföldig. Aztán… aztán terhes lett. Egy darabig titkolta, de eljött a pont, mikor már nem lehetett.

Anna Megtartom.

Fiú Nem akarlak befolyásolni, a te döntésed, abszolút, de biztos vagy benne?

Anna Száz százalékig.

Fiú És megszületett. Soha a közelébe sem mehettem. Azt mondta, nem akarja, hogy olyan apja legyen a gyereknek, aki… hát, aki olyan, mint én. Nem bízott bennem. Meggyőztem magam, hogy így a legjobb mindkettőnknek. Eljött a szeptember. Már egy ideje borús hangulata volt. Kérdeztem, mi a baj. Azt mondta semmi. Kérdeztem újra. Azt mondta, nem érthetem. Aztán megint és megint… Nem akart energiát pazarolni arra, hogy megértsem. Csak itt hagyott. Egyszerűen és könnyedén, mint egy elfújt szempilla, egy ledobott tollpihe. Ha megtehetném, amit ő, ha utána mehetnék… De kétszer nem lehet meghalni. Nem testben.

Liza És a másvilágon nem tudtok találkozni?

Fiú Kizárt. Egy darabig azt hittem, véletlen volt, de most már tudom, hogy nem.

Liza Mi volt véletlen?

Fiú Hát hogy kizárt. Kizárt az Afteréből. Mint a letiltás. Nem értem, ezt sem értem. Lehet, hogy túl sok voltam neki. Lehet, hogy miattam csinálta. Lehet, hogy mindennek én vagyok az oka! Mégis honnan tudhatnám? Honnan a francból kéne tudnom, mikor azt az egyetlen szót kaptam mindenre válaszul, hogy 'sajnálom'? Sajnálom! Még csak azt sem tudom, szeretett-e egyáltalán! Csak elment.

Fiú Egyébként bocsáss meg, amiért olyan agresszív voltam. Tudom, hogy neked sem könnyű, csak... Nem bírom végignézni. Ne haragudj.

Liza Ja, nem, persze. Semmi gond. Bemehetek?

Fiú Még megnyugszom. Mindjárt jövök.

Liza Ja, nem, nem azért. Csak… tudod. Pisilnem kell.

6. jelenet

(A Kapás és Manyi néni. A Kapás már kellőképpe illuminált. Rendkívül artikulátlanul beszél. Manyi néni józan. Táncolnak)

Kapás Manyi néni, kérem!

Manyi néni Mondjad, fiam!

Kapás Menni kéne!

Manyi néni Dehogy kéne!

Kapás (elbizonytalanodik) Nem kéne?

Manyi néni Nem hát! Na gyere! (kitölt még egy adag pálinkát, megisszák, leülnek, kis csönd, csak a mulatós meditatív zaja hallatszik)

Kapás Manyi néni, kérem!

Manyi néni Mondjad fiam!

Kapás Maga nagyon trükkös! Maga nem akart menni… Maga leitatott engem… Maga… (a feje koppan az asztalon, elaludt)

Manyi néni Na. Jól van. (megnézegeti) Még hogy értem jött. Nem vagyok én olyan öreg. Alig múltam... Na nem. Azt nem mondom el. (kirúgja maga alól a széket) Áhh! A reumám!

7. jelenet

(A mosdóban. Hátukat a falnak támasztva, de immár egymással szemben beszélgetnek)

Liza Amúgy, fáj?

Fiú Túl lehet élni.

Liza Akkor talán…

Fiú Várj! Még várj egy kicsit. Légyszi. Csak… nem mondanád el, miért csinálod? Hátha tudok segíteni valahogy. Vagy ilyesmi.

Liza Nem hiszem. Nem értenéd.

Fiú Talán mégis. Kérlek.

Liza (sóhajt) Tudod miért élek a mamával? Ő a legközelebbi rokonom. Apám nem volt, anya meg meghalt, mikor ötéves voltam. De rá tisztán emlékszem. (Anna és Liza elkezdenek sétálni egymással szemben a Fiú körül) Hullámos, barna haj, sötét szemek... Volt valami nem mindennapi a beszédében. És mindig úgy hívott - (itt egy pillanatra megállnak)

Anna Kedvesem.

Liza Fiatal volt, 25-nél biztosan nem több. Állandóan a kedvemben járt. Nagyon sok palacsintát ettünk, és folyton bábszínházba vitt, mert azt nagyon szerettem. Sosem volt mérges, pedig sokszor próbára tettem. Nyugodt volt, és… nemes. A legjobb anya lehetett volna. Egy őszi nap, mikor hazahozott az oviból, nagyon feldúltnak látszott. Az autóban találtam pár összetűzött papírt, amikkel játszani kezdtem. Nem tudtam még olvasni, de a sarokban volt egy embléma, ami nagyon tetszett. Egy pici kereszt, olyan, mint a kórházakon. Erre rám kiabált. Az volt az egyetlen alkalom, hogy ilyen történt. Elvette tőlem és összetépte, aztán percekig csak bámulta a cafatokat, és elfehéredett ujjakkal markolta a kormányt. Még mindig bennem van az a megalázott, megszeppent érzés. Nem tudom, mi történt vele akkor. Azt mondta, elvisz a mamához, és jó sokat aludhatok nála. Ennek nagyon örültem, mert a mamától mindig kaptam mogyorós pralinét, amit otthon csak ritkán. Mamának azt mondta, -

Anna Anya. Megígéred, hogy bármi történik, nem haragszol majd rám?

Manyi néni Hát persze hogy nem, hogy is tehetném? Gond van?

Anna Nem, nem, dehogy, Minden rendben. Minden… szuper.

Liza Mikor elbúcsúzott, percekig ölelt, aztán megsimogatta az arcomat. Ahogy rám nézett, könnyes volt a szeme.

Anna (puszit nyom a homlokára) Viszlát, kedvesem. (Kimegy)

Liza És elment. Azóta a mamánál alszom. Nem jött vissza. Valami csávó talált rá egy random házban. Ő hívta a rendőrséget. Mire odaértünk már körbekerítették a helyet, de a kordonon át is jól lehetett látni, ami mögötte történt. Rosszabb napjaimon még mindig előttem van. Ahogyan a teste elfehéredve hever az ágyon, ahogyan a fehér szoba vörösen izzik a vértől... Anyám öngyilkos lett. Nem tudom megérteni. Valószínűleg nem is akarta, hogy megértsem. Semmit sem hagyott maga után. Semmi üzenet, levél, végrendelet. Csak kérdések. Ez is egyfajta üzenet. Leszarom, az áll benne.

Fiú Részvétem.

Liza Mióta képes vagyok felfogni egyáltalán, mi történt, folyamatosan próbálom feldolgozni. Sikertelenül. Félek attól, hogy soha nem fog megszűnni. Hogy örökké így maradok, mint az orosz rulett, ma vajon elviselem, vagy megint azon fogok fantáziálni, milyen a nemlét. Képtelen vagyok ezt így tovább. Én ezt nem… Csak a fehér lepedőre tudok gondolni, meg rá, ahogy a csuklója lelóg az ágyról, a haja a párnára omlik, és a szemei a semmibe merednek. Az ajkai az arcszínével egyeznek, nem ejtenek többet semmilyen l-t, se furát, se rendeset. Nincs már.

Fiú Hogy mondtad?

Liza Ja, semmi. Csak… Csak felidézem. Hátha segít. Úgysem fog.

Fiú Nem, nem az l-lel. Mi van az l-ekkel?

Liza Hát csak hogy olyan érdekesen mondta. Lágyan. Nem tudta rendesen kimondani. De így valahogy sokkal… különlegesebb volt.

Fiú És barna a haja, és sötét a szeme… Hogy hívták édesanyádat?

Liza An… Annának.

(csöndben nézik egymást)

Liza Mit gondolsz, lehet, hogy...?

Fiú Bármi lehet.

Liza Jézusom. Ilyen nincs.

Fiú Szerintem sincs. Azaz, hogy de. Mégis van.

Liza Apa?

Fiú Kedvesem. (magához öleli, így maradnak egy darabig)

Liza És most?

Fiú Velem jössz?

Kapás (berúgja az ajtót, csapzott, Manyi nénit vonszolja magával, feldúlt, kicsit még mindig részeg) Palikám, én nem tudom, mit tökölődsz te még mindig, de most már aztán igazán indulnunk kéne!

Manyi néni Nem megyek sehova!

Kapás Ó, dehogyisnem.

Fiú Mi kész vagyunk.

Kapás Fasza. (Lizának) Csá. Én vagyok a Kapás. Nem fogom elmagyarázni.

Fiú Nem baj, azon már túl vagyunk. (Átkarolja Lizát)

Kapás Akkor gó.

(Vidám zene indul, beszállnak a furgonba és elhajtanak)

VÉGE

A nevem Kiss Dorottya. Elég köznapi név, sokakat hívnak így, ami csak növeli az átlagosságomat. A koromat elvből nem szeretem közölni, ezért ezt nem is fogom megtenni, ennél viszont sokkal fontosabb, hogy mivel foglalkozom, mert amivel foglalkozom, az a színház, és bármi, ami egy kicsit is kapcsolódik hozzá. Az írás nekem hobbi, kikapcsolódás, munka, önkifejezés, és stresszlevezetés. Elég komplex, de szerencsés, mert időm nemigen engedi, hogy ezt az öt dolgot mind belesűrítsem így is szilárd állagú napjaimba. Ja. Ennyi. Asszem.