Szabó Réka

Törőcsik Mari (1935-2021)

Törőcsik Mari. E név hallatán ma mindannyiunk szíve összeszorul.

Nem gondolnám, hogy lenne olyan ember az országban, aki ne hallotta volna ezt a már fogalommá vált nevet, vagy a hozzá tartozó kerekded, bájos arcot és mandulavágású szemet. Hangja ott cseng a fülünkben, magasan, gyermeki könnyedséggel, vagy az érettebb, mélyebb regiszterben halljuk, melyben nyolcvanöt év minden megélt pillanata és tapasztalata benne zeng.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházban kezdte a pályáját. Tagja volt a Mafilm színtársulatának és a szolnoki Szigligeti Színháznak, emellett a mai Győri Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként és a Thália Színház igazgatójaként is tevékenykedett. 2002-ben visszatért a Nemzetibe. 2008-ban megérintette őt a halál szele, ám ez sem gátolta meg abban, hogy ezt követően is megjelenjen színpadon és a filmvásznon.

Törőcsik Mari a drámatörténelem legkiemelkedőbb szerepeit alakította. Shakespeare, Csehov, Brecht és Ibsen mellett a magyar szerzők darabjairól sem szabad megfeledkeznünk: volt Vörösmarty Tündéje, Bornemissza Péter Elektrája, vagy éppen Weöres Sándor Ingangája a Szent György és a Sárkányban.

Akinek nem adatott meg színpadon látni a legendás színésznőt, azoknak sem kellett nélkülözniük; több mint száz filmben és tévéjátékban szerepelt. Fábri Zoltán rendezései révén ismerhette meg őt az ország. A kedves, naiv és gyámoltalan parasztlány szerepét magától értetődő természetességgel játszotta mind a Körhintában (1956), mind az Édes Annában (1958). Nem volt olyan, a korszakban alkotó híres rendező, akinek legalább egy filmjében ne jelent volna meg; dolgozott Gertler Viktorral, Máriássy Félixszel, Bán Frigyessel és Herskó Jánossal – hogy csak párat említsek.

A nemzetközi szinten is elismert Szerelem című Makk Károly-filmben Darvas Ivánnal és Darvas Lilivel játszott együtt; ekkor már levetette magáról az édes és ártatlan vidéki lány szerepét, és egy erős, minden terhet elbíró nőt alakított, aki – koncepciós perek áldozataként – börtönben lévő férjének beteg édesanyját ápolja. A két női karakter között kialakuló bensőséges, mély kapcsolat ötvenegy évvel később is ugyanolyan megrendítően hat a nézőre. S ha már a női sorsoknál tartunk, muszáj említést tennünk a 2017-es Aurora Borealis – Északi fényről. A transzgenerációs traumákat tárgyaló Mészáros Márta-filmben mintha a pálya csúcsára ért volna a művésznő; minden keserűségét, minden fájdalmát beletette ebbe a szerepbe, s torokszorító búcsúja egyben a filmes karrierjének a lezárását is jelentette.

Törőcsik Mari a magyar színházi és filmes élet ikonikus, méltán elismert alakja volt. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett színésznő háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari-díjas és Balázs Béla-díjban is részesült. Senkihez sem fogható személyével és munkásságával egy olyan korszakot tartott életben bennünk, amelyet sokan már csak a mozivászonról vagy felmenőink történeteiből ismerünk. Halála felfoghatatlan és megrendítő. De bízok benne, hogy nyugalomra talált egy másik, szebb helyen – s talán már békés mosollyal tekint le ránk arról az égi körhintáról.

Szabó Réka 2000-ben született, nyíregyházi. Jelenleg az Elte film-színház szakos hallgatója. Igyekszik nyomot hagyni a világban, ám észrevette, hogy inkább az emberek hagynak őbenne nyomokat. Keveset alszik, sokat olvas, énekel – hajnalonként csapja meg az ihlet. Álma a színház, élete a film.