Tóth Réka Ágnes
Tojáshéj
ennyi maradt a bálványokból
amiket a kertekbe szállítottak
most bőrcipőben járkálnak közöttünk
reggel ők locsolják a füvet
ne égjen ki a zöld
ha kánikula kóvályog
a házak között
ezekről most nem beszélünk
de a forró járdán
hallgatásodért
levadásznak majd azok
akik szintén nem szólaltak meg
nézd az utcákon lecserélték a táblákat
amikor utoljára itt voltál mindegyik reggel
hajnalnak tettette magát de még felismertek
ahogy pislogsz megvágod a teret
az egyik kockában még a padon ülsz
a másikban a tetőn fekszel most nézz fel
a harmadikban felszállsz a villamosra
a következőben mosolyogj
már nem figyelnek a galambok
a táskádban egy márvány kar
vagy egy láb ütődik hozzád
a kertből loptad
otthon majd elásod
azt hitted kiizzadod
pedig ez tart egyben
ez az állkapocs ezek a fogak
nem is a tieid
mégis úgy használod
Tört
milyen folyó az amelyik nem sodor
a tajtékban ismerem csak fel magam
váltott lovain a reggel elhagy
búzamezők nem takarnak
nyitott tenyered iránytű
északon dél vagy
délen elrontott hajtűkanyar
milyen örvény az amelyikbe nem lépsz
bodzaszüret a hajnali völgyben
felhő ami mindent kiöklendez
milyen néma vagy
amikor a tetőn napozol nélkülem
combod csíkjaiban árkok
az éhes szavakat másnak tartogatod
Indigó
a kolostorban kellene lennem
hogy szívem helyére építsenek egy órát
ne ketyegjek ha hozzám érsz
amivel visszatérhetek a várba
ne kattogjak ha hozzám érnek
a kihűlt folyosókon szaladhatnék
ha vége a vadászatnak
vacsorára pont megérkezem
kiinni az ezüst serleget
mondd meg az anyámnak
hogy mégse ismétli magát a történelem
a lányát elültették a búzamezőn
szépen bevetett sorok között hajt majd ki
ha eljön az idő hogy mások ehessenek belőle
és nem kell többet alászállnia
egy felhő sem hinne neki ha látná
az örvények most már nem alatta nyílnak
új neve van az éjszakának
és nem mindenki tudja
Tóth Réka Ágnes (1987) költő, dramaturg. Jelenleg a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja. Első kötete 2022-ben jelent meg Ultraibolya címen.
Comments