Kali Ágnes

SZUCSÁVAI SIRATÓ

https://www.youtube.com/watch?v=VE2yA-r1vGA&list=RDVE2yA-r1vGA&start_radio=1

Az atyáról

Én igyekszem, napkelte irányából

térden mászom fel az örmény Hagigadar-temetőbe,

voroneti-i ortodox apácákkal mérem a szentelt vizet,

mégis mintha követ vágnának szemem közé,

valahányszor szóba ejtelek.

Kicsavartad belőlem a szeretetet, mint egy vizes törülközőt,

kicsavartad és elvertél vele,

apának hittelek, fiú vagy,

és nem jut eszedbe a lányod neve.

A lányról

Bukovinai hegyek alatt siratlak kicsi lányom,

a színészek vendégségbe hívnak,

kikacagom a lakást, ahol borscsal itatnak,

ahol az elmúlt hónapban 12 menekült családot befogadtak,

kikacagom a velencei maszkokat,

a középszerű giccseket,

polcra rakott kutyaverseny díjakat.

Ráz a hideg a történeteiktől,

ahogy megáll az ukrán nagymama a küszöbön az unokájával és nem akar kimenni,

ahogy az ukrán rendező a lebombázott házát nézi és Amerikába akar menni,

ráz a hideg az esküvői képeiktől,

attól, hogy ők akarok lenni,

egy kétszobás lakásban,

én is csak borscsot akarok főzni,

és befogadni mindenkit, aki fél.

Egy hete nem alszom, mert téged siratlak,

arra gondolok, hogy milyen nehéz nekem,

a gonoszságig merülök,

hogy a tükörképem ne szétvert önmagam legyen.

Az anyáról

A sofőr, aki idáig hozott három napja üzenetekkel bombáz,

nem fizettem az útért és nem találkozom vele.

A színházba érve egyből új lakást kérek,

idegesít mindenki lehelete.

Méhem gyulladás, hajam feketére festve,

bezárom magam luxushotel ketrecbe.

Nem szégyellem, hogy azért csinálom, mert téged siratlak kicsilányom,

nem szégyellem, hogy a háború mellett luxushotelben szállásolnak el,

nem szégyellem, hogy puha, jó illatú hatalmas ágyban temetlek el.

A szentlélekről

Mert hiába temetlek, nem tudom abbahagyni,

a mondat végén a szégyenföldből tíz körmömmel magam kaparlak ki.

Kali Ágnes, költő, dramaturg, Kolozsváron él, első kötete Ópia címmel jelent meg 2018-ban a FISZ, Fiatal Írók Szövetsége Kiadónál. A szerző képét Ráduly Sándor készítette.