Győrfi Laura
Rousseau elégiája
lehull az első beton és markológyerekek ugrálnak a kátyúkban
tízemeletes ősfák bennük termeszek rágnak szobát
tapétát ragasztanak az évgyűrűk közé
a téli álmot alvó szelektívek
és a másnapos üvegek humusszá törnek a földön
bennük csírázó részegek
neonjobbágyok vetik be a szántóföldeket
sót ültetnek télire
nemi erőszak aszfalt és beton fúró között
egzisztencialista környezetvédelem
a légzés korlátozás
egzotikus ugar-maradvány
ahogy az ingerszegény polgárok
a szemétszagba szívnak és lengetik a csíkos nylon szatyrokat
mint egy béke zászlót a civilizáció előtt
Téli higénia
Kicserepesedett délután
édes fény folyik a város alakú erekbe.
Sötétség lebeg
egy párától csorgó keret üvegére.
Fémes ízű pofon
látni, ahogy a pengével szántott életekre
visszanőnek az apró borosták.
Télibakancsba passzírozott
nyári éjszakák
még nem hűlt ki;
keskeny idegpályákon
torlódnak az emlékek,
mint egy szúrós pulóverbe
préselt dagadt gyerek.
Harisnyageneráció
Egyszerhasználatos hétköznapok,
visszaváltható humanizmus.
Újrahasznosítható kapcsolatok,
és szorongáslánchegységek.
Szitanyomatos problémák,
futószalagemberek,
sémakövető depresszió.
Buddha-i tömegtermelés;
lejárati idejű reinkarnáció.
Felszívódott láthatatlan kéz,
felszívódott fiatalító krémek;
vitalizálás az újjászületés helyett.
Cégeket szponzoráló cégek,
posztfeudális pop-art létezés.
Gépek, amiket olyan gépek építettek,
akiket gépek raktak össze
egy gépgyárban.
Kis testrészek nagyok helyett,
hosszabb létezés a rövidebb életért.
Testbe költözött fizika;
a tehetetlenség.
A tudatos alvás,
(tudatos vásárlás, tudatos tudattalan,
tudatos semmittevés, tudatbázis,
tudathasadás, tuberkulózis, tumor,
Tudor, Vidor, Szende) már szundít.
Divatból szakadó
nylonharisnyalények
egy használat után.
Győrfi Laura vagyok, 2000-ben születtem Budapesten. Jelenleg az ELTÉ-n tanulok esztétikát és filmelméletet.
Szép versek! Hol lehet olvasni még többer Győrfi Laurától?