Gál Anna

Parázs

Hivatalos megfogalmazás szerint

a parázsból sosem lesz tűz,

hiába adottak égésének

hű és fontos feltételei,

nem kaphat lángra.

Nem égethetsz meg.

A kordában tartott tűz nem tűz,

az égés.

A helyeden tartalak, ott.

Csak parázs vagy, értsd meg.

Hiába tekintek rád, nem leszel több,

délibáb lehetsz, mely táncol,

vagy virágszirom, melyet

a jövőnek préselek, emlékbe.

Csak parázs vagy - ezt írom rád,

olyan legyél, mint a címkézett áru,

szép, amikor a kirakatban látom,

de nem vihetlek haza,

túl értékes vagy,

majd elkapkodnak téged.

És más tenyerét nem égeted ki,

másnak nem hólyagzik fel a szíve,

mert szeretni találtatott. Érted?

A hamu közt megbújó pillanatnyi vágy.

Az a kis főnixtoll, amit lekopasztottam

tavaly a szívemről.

Amelyet nem ért el az újjászületés.

Az most csak délibáb,

virágszirom, a jövő lepréselése.

Az álom, amely ringat.

A hajnal, amely ébreszt.

A csend, amely megnyugtat.

Csak egy marékba zárt parázs.

Ennyinél melegszem.

Gál Anna vagyok, 20. életévét betöltött, az irodalom és különösen a líra iránt fogékony szárnybontogató. Tizenkét éves korom óta vonz a versek világa, folyamatosan inspirálódok, írok, fejlődök. Jelenleg elsőéves hallgató vagyok az ELTE-PPK közösségszervezés szakán, amelyen belül kulturális fejlesztési területeken haladok tovább. Nagy álmom, hogy egy irodalmi és művészeti központot, társaságot szervezhessek egy nap, amely megreformálhatja a közgondolkodást és a hozzáállást a magyar irodalommal kapcsolatban. Célom tehát nem más, minthogy közelebb hozhassam egyszer az egyént és az irodalmat, a mindennapok részévé tehessem.