A római hullazsinat

Két jelenet egy világtörténelmi abszurd drámából

(A történészek által „római hullazsinat” néven emlegetett esemény, akármilyen hihetetlennek rémlik is elsőre, valóban bekövetkezett. Krisztus után 897-ben, amikor az európai civilizációt egyszerre fenyegették a vikingek, a szaracénok és a kalandozó magyarok, a gyanús körülmények közt elhunyt Formosus pápa holttestét utódja, a nem sokkal később börtönbe vetett és ott megfojtott VI. István kiásatta, koholt vádak alapján bíróság elé állíttatta, és halálra ítéltette. A félig már feloszlott hullát megcsonkították, lefejezték, majd a Tiberisbe hajították. Ezt az eseménysort dolgoztam fel szabadon, de a ránk maradt kútfőktől nem is olyan nagyon eltérve. A színmű a Bátor Csikó című drámakötetben jelenik meg jövő tavasszal, a Kalligram Kiadónál. – Márton László)

A kalandozó magyarok érkezése és Formosus egykori pápa holttestének elítéltetése

Theophilactus palotája. Női lakosztály.

THEODORA

Hol az aranypánt, rajta figura,

Amelyet kíván ez a homlok?

MAROZIA

Hol az a kilenc fibula,

Amelyek nélkül összeomlok?

SZOLGÁLÓ (jön)

Itt van a kezemben a kellék,

Ezüstfibula és aranyspagát.

Tapad hozzájuk sok szép emlék,

Amely a tűnt szépség nyomát

Most is létezőnek mutatja,

Mi több, a szépséget magát,

Mint a kopó a szarvast, felkutatja.

THEODORA

Csinosan fess ki! Nehogy elronts!

MAROZIA

A derekamra hol az abroncs?

Kicsit húzd meg! Nagyon szorít!

THEODORA

Az lesz a jó, ha elborít

A szamártejben párolt mandula.

Hónom alá levendula!

És hol a szemöldökcsipesz?

Vonzerőm egyik fontos titka,

Hogy szemöldököm mindig ritka.

A szemhéjam fekete lesz.

MAROZIA

Hol az a cifra és puha

Bíborvirágokkal kivarrt,

Aranyszállal átszőtt ruha,

Amely dicséri az ipart,

És kiemeli az ivart?

AJTÓNÁLLÓ (egy mondatra jön)

Küszöbön a császár, Adalbert!

(Jön Adalbert és négy magyar harcos.)

ADALBERT

És jönnek a sok had által vert,

Mégis vakmerő magyarok!

Az útjuk furcsán kanyarog:

Megszégyenítve Tháliát,

Aki ponyvás kordén barangol,

Nem egy szigeten ülnek, mint az angol,

Hanem végigjárják Itáliát!

TÖHÖTÖM

A pusztán poros volt a levegő,

És elfogyott a legelő.

Nem kell minket nagyon utálni,

Amiért külföldön kalandozunk.

Míg a Nyugattal randizunk,

Megtanítjuk – és végromlást hozunk –

Azt a Nyugatot kesztyűbe dudálni.

Tanulják meg – egye fene! –,

Mi a magyarok istene!

VÉRBULCSU

Feltúrtam minden szemeteskukát.

Van nálam elzászi dukát,

Bajor dénár, burgundi tallér.

Nyakamon salzburgi a gallér.

Vagyok merész, vagyok kitartó.

Jártam én templomban nem egyszer.

Van is nálam többféle kegyszer:

Oltárterítő, gyertyatartó,

Bársony, selyem, tafota, posztó.

Ki lesz ma a zsákmányelosztó?

LEHEL

Adtunk tockost, sallert, kokit.

Nyomtunk sok kislányba kukit.

Eregettünk hangos pukit.

Háborús dicsőségben fürdöm.

Oldalamon a harci kürtöm.

Azt is az egyik portyán nyertem.

Azzal több királyt fejbevertem.

Volt belőlük talán öt is.

Semmi kétséget nem hagyok: Amekkora bunkó vagyok,

Bunkónak használom a kürtöt is.

GYÁSZVITÉZ

Nekem nem írtak szerepet!

Nekem szenvedés minden akció!

Kitöri a fogamat a dió!

Nekem nem jutott szeretet!

Az orromat előbb-utóbb levágják!

De nézni szeretem, ha gyulladnak a máglyák!

Felperzseljük a terepet,

És csapódik a füst az égnek!

Szép városok szépen is égnek!

ADALBERT

Az ember eszköztára véges.

Késünkkel használat után

Nem jó vagdalkozni bután,

De használjuk, amíg szükséges.

Mindig kell egy-két szövetséges.

Idesüssetek, magyar cimborák!

Megáld benneteket a pápa,

Hogy ne portyázzatok hiába,

Míg fürtöt terem a borág.

(Jön Galerius.)

GALERIUS

Eltűnt a magyarfóbiám,

Mint a mesében Fábián!

Már szeretek minden magyart,

Még akkor is, ha pávián.

A magyar had Szicíliába tart?

Athénnak beletört a bicska,

Ha jól számolom, ezer éve,

De ti nem lesztek, ugye, csicska?

Nem ám ti lesztek tönkretéve,

Ti tesztek tönkre másokat.

Pusztítsatok, raboljatok sokat!

Ha mégis úgy esik, hogy „berek, illa”,

A déli tájon azt hiszik

Mind a nagyok, mind a picik:

A hunok jártak náluk és Atilla.

ADALBERT

A pápa megáldott benneteket!

GALERIUS

Magamra veszem bűneiteket.

A szívetekben munkáló gonoszság

Összegyűlik, és a szívembe most hág,

Mert a gonoszságot is átveszem.

Szívem szennyes, de tisztul az eszem.

Más szavakkal: meg vagytok áldva.

Indulhattok Szicíliába!

TÖHÖTÖM

Ott, ugyebár, szépek a lányok?

VÉRBULCSÚ

Ott, ugyebár, jó sok pénzt látok?

LEHEL

Ott, ugyebár, jó bor terem?

GYÁSZVITÉZ

Van ott kórház és kórterem?

(Magyar vitézek el. Töhötöm visszafordul.)

TÖHÖTÖM

Sokszor hallottam a kiáltást,

Amely az ég felé hatol:

„A magyarok nyilaitól

Minket az Atyaisten mentsen!”

Pedig nyilaink hoznak áldást,

Amelyet nem vehetsz meg semmi kincsen.

Hogy látsszon a jóindulat,

Adok neked íjat, nyilat.

(Átnyújtja ajándékát Adalbertnek, majd kimegy.)

GALERIUS

Meg tudjátok-e mondani nekem,

Hogy miért is volt ennyire rövid

Az előző pápák uralma?

THEODORA

Egyik elrontotta a gyomrát.

MAROZIA

A másik megfulladt, mert félrenyelt.

ADALBERT

A harmadikat meg – nohát, nahát,

Ki hinné? – elvitte az ördög.

GALERIUS

Nem kell ez a mellébeszélés!

Ők azért buktak meg olyan hamar,

Mert számot kellett volna vetniük

Elődeik súlyos bűneivel.

Ezt nem tették meg, így a vétkek,

Amelyek egybehalmozódtak,

Mindig a mindenkori pápa

Fejére hulltak, és gyűltek tovább.

Mápedig ez így nem maradhat.

Most rögtön véget vetek ennek.

A múltat végre be kell vallani!

Formosus volt az elődöm neve?

Formosus bíróság elé áll!

Formosus jöjjön ide tüstént!

THEODORA

Formosus nem tud idejönni.

MAROZIA

Hiszen halott. El van temetve.

GALERIUS

Akkor ássátok fel a sírját,

És a hulláját hozzátok ide!

MAROZIA

Mit szól ehhez császári férjem?

ADALBERT

Én úgy hiszem, nem rossz az ötlet.

Attól még, hogy halott, felelhet

Az életében művelt dolgokért! –

Induljatok és intézkedjetek!

(Két Sírásó jön.)

I. SÍRÁSÓ

Egész délután exhumálunk.

II. SÍRÁSÓ

Közben a lányokról dumálunk.

(Mindketten el.)

GALERIUS

És hozzátok a többi pápa

Hulláját is elő a sírból!

Ők lesznek a bírák és a tanúk.

Előbb-utóbb mindenki hulla,

De minden hulla vádlott nem lehet!

ADALBERT

Nem baj, hogy a halmazállapota

Egyik-másiknak már folyékony?

GALERIUS

Mondják folyékonyan a vallomást!

THEODORA

Ahhoz jó volna némi szufla.

GALERIUS

Igazatok van. Hozzátok ide

Azt a varázslót a Soracte-hegyről,

Aki hullákba életet lehel!

ZENOBIA (jön)

Odarepülök, és idehozom.

(El. Jön a két Sírásó Formosusszal és Theophilactusszal.)

I. SÍRÁSÓ

Itt a hulla, vagyis hulluska.

II. SÍRÁSÓ

Zsírjából kivakart galuska.

I. SÍRÁSÓ

A mély gödörben kettő is volt,

És mind a kettő üde színfolt.

II. SÍRÁSÓ

Megtestesült emberi nagyság,

Bár csontig letisztult az agy-zsák.

MAROZIA (Theophilactust nézegeti)

Ez itt apuci. Apu, bomlasz.

Hogy lehettél ekkora mamlasz?

THEODORA

Ha ránézünk, belátjuk végül:

Holtában ez a hulla vénül.

GALERIUS

Igaz, nem pápa teteme.

De attól még elvetem-e?

Két lábon járó disznóól ez:

Így terhelő tanúnak jó lesz.

SERGIUS (jön Bonifáccal)

Elhoztam nektek Bonifácot.

A föld alatt már nagyon fázott.

BELISARIUS (jön Celestinnel)

Tessék, itt van nektek Celestin.

Nem veszekszik többé a lasztin,

Ha labdázik a kukacokkal.

MAMMOLUS (jön Desideriusszal)

A kelleténél egy-két fokkal

Rothadtabb Desiderius. –

Mit csináljak? Nekem te jutsz.

MELCHIADES (jön Emeritusszal)

Megérkezett Emerituska.

Haló poraiban is rusnya.

Egy hullaszépségversenyen

Kizárt, hogy dobogós legyen.

ÖRDÖG (jön Anasztázzal)

Hogy teljes legyen a revű,

Anasztáz közétek repűʼ.

Ebből a célból és ez okból

Kieresztettem a szurokból,

Persze csak átmenetileg.

MAROZIA

A keze már elég hideg.

GALERIUS

Akkor kezdődhet is a per.

Kinek van jogi végzettsége?

HONORIUS (jön)

Ha szükség van védőügyvédre,

Személyemmel mindenki nyer.

ÖRDÖG (vállon veregeti Honoriust)

Becsületén nem esne folt:

Eddig is az ördög ügyvédje volt.

(El.)

GALERIUS

Te paragrafusokat író!

Nem védő vagy itt, hanem bíró!

Az ítélet – ugye világos? –,

Előre megmondom: halálos.

HONORIUS

Hogy kell egy hullát kivégezni?

Lehet-e még halottabb ez, ni?

ADALBERT

Szerintem nem ez a probléma,

Hanem az, hogy a vádlott néma.

MAROZIA

Szegénykém! Nem forog a nyelve,

Mert az élete már letelve,

És a lelke ki van lehelve.

THEODORA

A varázsjelet le tudtam törölni,

De mit tegyek, hogy feléledjen?

Bár tudok és szeretek ölni,

De mást, kívül ezen az eggyen?

(Jön Zenobia és a Remete.)

ZENOBIA

Fellegek hátán lovagolva

Jöttem ide, és velem ez a golyva.

A régi neve Eszkuláp.

Kezébe akad egy cupák?

Abba is életet lehel.

REMETE

Látom, eltűnt a csodajel.

Egész állaga rozoga.

És itt van a két nemzőtársam:

Őket ilyennek kell, hogy lássam?

No de mire jó a csoda?

(Formosus homlokára jeleket rajzol, majd a többi hullához lép.)

ADALBERT

Már mozog! Nézzetek oda!

GALERIUS

És a többi megmozdul szintén!

REMETE

Van-e nagyobb varázsló, mint én?

Ha máskülönben nincs szükség rám,

Akkor most felmászom egy létrán.

Bár élénk bennem a kobold,

Nem kedvelem a pert, ha az koholt.

Megmondom, mi az én bajom:

Mind a fiam, mind a fajom

Sorsa a teljes pusztulás.

A hátralevő kis időre

Igen szánalmas, igen dőre

Volna bármilyen nekibuzdulás.

(El.)

HONORIUS

A mostani pápa beszéljen!

GALERIUS

Ilyen bűnös hulla ne éljen! –

Téríteni mentél, hiába,

Az eretnek Bulgáriába:

Te magad lettél ott eretnek!

A többi bűneid ebből erednek.

ANASZTÁZ

Én meghaltam, mielőtt született ő,

De tanúsítom, bűne kettő:

Lopta az egyház vagyonát,

Oklevelet írt, nagyon, át.

(Formosusra mutat.)

És ő hívta az ördögöt!

Ő áll kárhozatom mögött!

Most már tudom: ő tehet róla,

Hogy rajtam kénkőből a pólya!

DESIDERIUS

Szaracénoknak kémkedett!

Nagybőgőnek nézte a kék eget!

(Formosusra mutat.)

Ő kevert mérget a boromba!

Ezért vagyok ilyen goromba.

BONIFÁC (Formosusra mutat)

Ő nyomott párnát a fejemre!

És rúgást mért az alfelemre!

EMERITUS

Püspöki tisztséget adott-vett!

A testürege visszhangot vet!

(Formosusra mutat.)

Most már tisztán emlékezem:

Ő kötötte össze kezem,

Ő dugta fejemet hurokba!

Bár bújhatnék magzatburokba!

CELESTIN

Azzal kezdem, hogy nem is anya szülte,

Hanem a föld. Anyaga szürke.

Egyik nemzője én vagyok, bevallom,

De megbüntetését javallom,

Mert a fülembe ólmot öntött.

(Formosusra mutat.)

Igen, ő volt! Őt vádolom,

És ezzel a halálba döntött.

Halott vagyok. Ez tény, nem rágalom.

Én vagyok, aki kereszteltem:

A viking-missziót ki én eszeltem.

Pappá is én szenteltem őt.

Tényleg nem kellett volna. Sőt.

GALERIUS (félbeszakítja)

Nem kell vádpontból egy rakasz!

Lezárult a nyomozati szakasz.

(Jön a három Bíboros.)

I. BÍBOROS

Mielőtt hamu kezd havazni,

Jöttünk az ítéletet megszavazni.

II. BÍBOROS

Mielőtt megtelnek az iccék,

Teljes létszámú az esküdtszék.

III. BÍBOROS

Ilyenkor hölgyek is szavaznak,

Feltéve, hogy ráérnek aznap.

HONORIUS

Most mondjon valamit a vádlott

A legutolsó szó jogán!

FORMOSUS

Az összes hóhér legyen áldott,

Minden keresztény és pogány!

Minden vádat elismerek,

Ellenkezni nem is merek.

Nincs túl sok vesztenivalóm:

Terhelhet a bűn bűnt fialva,

Ha egyszer már meg vagyok halva.

Én vagyok saját meghalóm.

A példám legyen szomorú,

És az ítélet szigorú.

Sújtson a törvény büntetése,

És ami több: ezt követően,

Tartósan és messzemenően

A dolgozó nép megvetése!

THEOPHILACTUS (most tér magához)

Egy pillanat... Most jut eszembe...

(Formosusra mutat.)

Egyszer hamisan esküdött...

A vádlott... Amikor jött velem szembe...

Igen... Igen... Épp szembejött...

Nemzésében én is részt vettem...

Annyi biztos, hogy rosszul tettem...

THEODORA

Tényleg! Ez hiányzott! Ez az!

MAROZIA

Ezért fog lakolni a gaz.

GALERIUS

Szükségesek a hamis eskük,

De most az ítéletet lessük.

THEODORA

Az ember a példából így tanul:

Szavazzuk meg látatlanul!

MAROZIA

Már hajladoznak, mint a sás:

Kezdődhet is a szavazás!

KÓRUS

Szava-szava-szava-szava-zunk, zunk, zunk.

Emelkedik a ke-ke-ke-zünk, zünk, zünk.

Így lesz iga-ga-ga-ga-ga-zunk, zunk, zunk.

Szebb jövő felé eve-ve-ve-zünk, zünk, zünk.

GALERIUS

A szavazás érvényessé lett.

Most következzék az ítélet!

HONORIUS

Jobb kezét hamis esküre emelte:

Azt le kell vágni.

ADALBERT

Sergius leszelte.

Előtte a körmét reszelte.

HONORIUS

Fejét le kell csapni.

ADALBERT

Az, az!

Úgy látom, Mammolus nyakaz.

HONORIUS

Ki kell belezni.

ADALBERT

Belizár,

Úgy látom, buzgón belez már.

BELISARIUS

Nem nyomasztunk, nem ijesztünk,

Csak egy kicsit kibeleztünk.

HONORIUS

Ha ki van belezve az ipse,

Hajítsátok a Tiberisbe!

Azt hiszem, így lesz neki jobb.

THEODORA

Csak annyit mondok erre: csobb.

(Csapóajtó nyílik Formosus holtteste alatt. Csobbanások hallatszanak.)

HONORIUS

Így az ítélet végrehajtva.

ADALBERT

Vigyétek a hullákat! Rajta!

Ez mégiscsak női lakosztály.

GALERIUS

Ha megszakítod munkámat, nagyon fáj.

ADALBERT

Unalmas a törvénykedés.

Jobb lesz másmilyen ténykedés!

GALERIUS (a többi holttestre mutat)

Még ezeket is elítéltetem.

THEODORA

Egy kicsit sok lett a tetem.

MAROZIA

Egy kicsit ő is kezd fejünkre nőni.

Az ilyen embert le kell lőni!

ADALBERT

Lelőni? Hát ez egyszerű.

Kezemben a magyartól kapott íj,

A nyílvessző a szárnyaló díj.

Homlokomon vidám derű,

Szívemben az erkölcsi törvény,

És odalent forog az örvény.

(Kilövi a nyilat Galeriusra.)

GALERIUS

Mi ütött belém? Egy nyílvessző!

Halotti leplet nekem ez sző!

BELISARIUS

Nem ijesztünk, nem nyomasztunk,

Csak egy kicsit lenyilaztunk.

GALERIUS

A törvényesség híve voltam,

És most ezért rogyok le holtan!

(Meghal.)

SERGIUS

Egész Rómában gyújtsunk lámpát:

A császár lelőtte a pápát!

HONORIUS

Meghalt? Sebaj! Szemem se rebben.

És mi volna annak a módja,

Hogy én lehessek az utódja?

ADALBERT

Lehetsz! A következő jelenetben.

…............................................................

Utolsó jelenet

Világűr. Csillagok. Háttérben a Föld. Jönnek az Apokalipszis lovasai.

TÖHÖTÖM (kezében mérleg)

Hoztam tájfunt és cunamit.

Hoztam orkánt és hurrikánt.

Hoztam tízezer huligánt.

Lesz vulkánkitörés, lesz dinamit.

Hoztam ezt a jókora táskát,

Benne millószámra sáskát.

Hoztam tűzvészt és jégverést,

Hoztam gennyes fekélyeket,

Legyet, fertőzőt, nem kevést,

Méretre sem csekélyeket,

Szárazságot és éhínséget.

Mostantól ilyen lesz az élet.

Elkezdődött a végítélet.

VÉRBULCSÚ (kezében kard)

Hoztam zsarnokot. Szíve rút.

Hoztam száz öngyilkos merénylőt.

Vége-nincs polgárháborút.

Népirtó hatalomigénylőt.

Hoztam százezer sebesültet

És százmillió menekültet.

Tűzkeresztséget, vérmegtorlást,

Kultúrharcot és népvándorlást.

Egy becsapódó aszteroidát.

Emberré klónozott kecskegidát.

Hoztam térfigyelést, lehallgatást,

Kihallgatást és vallatást,

Világpusztító haladást.

LEHEL (kezében kürt)

Hogy unalmatokon segítsek,

Hoztam hazugságot és giccset.

Osztogatni mást is fogok: Úgy hatékony a propaganda,

Ha megtámogatják drogok.

Ettől majd végképp elhülyül a banda.

Hoztam előítéletet,

Hoztam depressziót, magányt,

Beprogramozott életet,

Örökös szeretethiányt,

Örömhajhászást, sikerkényszert,

Eldobott műanyagból ékszert

És törvénnyé emelt középszert.

GYÁSZVITÉZ (kezében homokóra)

Én nem hozok, én elveszek,

És valamit el fogok vinni.

Az Antikrisztus én leszek.

Nincs miért és nincs miben hinni.

Nektek az Evangélium

Csak luftballonban hélium.

Így hát visszaveszem a Jó Hírt.

Nem kaptok sebetekre gyógyírt.

Jézus fölöslegesen szenvedett.

Húsába szöget engedett,

De irgalmat nektek hiába kért,

Ha nincs megváltás bűneitekért.

A létezésetek, mint tüske, sért.

KÓRUS

Bátor ember: hiába merni,

Ha majd romokban kell heverni.

A szárnyakat le kell tekerni.

Tessék a pusztulás felé teperni!

ISTEN HANGJA

Megmondtam, ember: küzdj és bízva bízzál.

Tépj tizenegyet, ha van tíz szál.

Most elhagylak. Innen szép nyerni.

(Mindnyájan el.)

Vége

….....................................

Márton László 1959-ben született. Eddig mintegy harminc kötete jelent meg, és ugyanennyi kötet műfordítása is, köztük Goethe Faustja, legutóbb pedig A Nibelung-ének. Úgy hiszi, hogy egy írónak két kívánsága lehet jogos: az, hogy írhasson, és hogy amit ír, megjelenhessen. Esetében mindkét feltétel hosszabb ideje teljesül.