Márton Dominika: A Kihalt Ételek Múzeuma
Szinopszis
A Kihalt Ételek Múzeuma című installáció a klímaváltozás következtében kihaló ételeket mutatja be egy olyan jövő szemüvegén keresztül, amely a ma még mindennaposnak számító élelmiszereket csupán a fennmaradó fosszíliákból ismeri.
Az installáció a jellegzetes múzeumi közeget rekonstruálja úgy, hogy közben felhasználja annak formai eszköztárát, illetve narratív jegyeit.
A leírásokhoz társított, bemutatni kívánt kihalt ételek különböző kategóriákat képviselnek. Ebben inspirált Mark Dion, amerikai származású konceptuális művész, akinek munkásságában meghatározó a világot kategorizálni törekvő gondolkodásmód. Dion a múzeumi struktúra beidegződéseit és a mögöttük húzódó filozófiai elgondolásokat rekonstruálja installációiban úgy, hogy miközben az antik filozófia olykor féligazságokon nyugvó sajátosságait szemlélteti, megmutatja azt is, hogy a filozófia által meghatározott kategóriák mindig valamilyen alá-fölérendelt viszonyban állnak egymással.
A Kihalt Ételek Múzeumában olvasható szövegek esetében számomra fő szempont volt az olyan technológiai eljárások összegyűjtése, melyek döntő szerepet játszhatnak majd a klímaváltozás ,,megfékezésében”, és napjainkban is léteznek gyakorlati, vagy kísérleti formában.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a számtalan agrikulturális innováció és klímaváltozásra vonatkozó predikció közül én elsősorban azokat válogattam ki, melyek munkám koncepciójával, illetve tárgyi elemeivel a leginkább összhangban álltak, ennek értelmében a narratíva is szubjektív döntések által létrehozott konstrukció.
Munkámban fontos szerepe van a cenzúra jelenségének is. Az installáció egyes darabjait olyan üvegbúra alá helyeztem, amely „pixel-szerűen” bontja szét az adott élelmiszer látványát, csupán részleges betekintést kínál ezzel a szemlélőnek. Ez a torzító üveg egyrészt illusztrálja az előbbiekben említett tartalmi tévedéseket, másrészt pedig utal arra az etikai dilemmára, amely főként a jelen húsiparára vonatkozik. Az általam felvázolt jövőkép szerint a húsipar környezetkárosító hatása megszüntethető a laboratóriumi fehérje előállítás segítségével, tehát a jelenlegi működést felválthatja egy, ökológiai ideológiák mentén szabályozott, sejtosztódáson alapuló technológia.
Éppen ezért előfordulhat, hogy a jövőbeli társadalmak vagy nem ismerik a hús valódi eredetét vagy tabuként kezelik azt, környezetkárosító és etikátlan volta miatt. A múzeum bevezetheti a cenzúrát annak érdekében, hogy a „meztelen” látvány ne botránkoztasson, de ez a cenzúra kettős jellegű. Felismerhető formában bocsátja közszemlére azt, amit tilt. Ebben nagy szerepe van a korban uralkodó hatalomnak is, ami megszabhatja, mit láthatunk és mit nem, így irányítva tekintetünket és ítélőképességünket.
„Megy-é előbbre majdan fajzatom, (...)?”- kérdi Ádám Az ember tragédiájában. Azonban míg Madách drámája az emberiség hanyatlását ábrázolja, addig A Kihalt Ételek Múzeuma nem kíván utópiát vagy disztópiát felvázolni, csupán igyekszik alkalmat adni arra, hogy egy szokatlan perspektívából tekintsünk rá saját, még meglévő jelenünkre és vizsgájuk azt az idő egységének egy olyan szeleteként, ami dinamikusan változik, átalakul, majd elmúlik.
További felhasznált irodalom:
Tony BENNETT: The Exhibitionary Complex In The Birth of the Museum: History, Theory, Politics, Routledge, New York, 1995, pp. 59-86.
Tony BENNETT: Art and Theory. The Politics of the Invisible In The Birth of the Museum: History, Theory, Politics, Routledge, New York, 1995, pp. 163-173.
Mark FISHER: Kapitalista realizmus. Nincs alternatíva? Ford. Tillmann Ármin, Zemlényi-Kovács Barnabás szerk. Klopfer Judit, Napvilág Kiadó, Budapest, 2021, 36-42. o.
Aldous HUXLEY: Szép új világ. Ford. Szentmihályi Szabó Péter, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1982.
A szinopszist a művész különböző szövegeiből Pászthy-Lénárt Flóra szerkesztette.
Márton Dominika
1999-ben született. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakának hallgatója, mestere Chilf Mária.
A Kihalt Ételek Múzeuma című installáció az Absztrakt rovat ezen linkjén található.
Comments