Ábrahám Erika

magánzárkák

rám csukódó ajtó szöge

akár a vigaszra tárt comboké

nem

visszhangzik az egyetlen szájból

átbillenés után háttal egymás felé

szürkezóna

józan reggel

testem mindent elárul

peteérést túlműködést

hiányt

ellátom az élőket

magam körül

növényeknek esővíz

állatoknak fehérje

elrendezem az engem

tükröző tér ráncait

anyámat fél éve láttam

a macska ölre vár

végül

végül keskeny heg lesz a régi élet

s ernyed még kicsit a bőr tónusával

aki mindennel végzett

mire van készen

farokmankó nélkül ha menne

bátran ahogy az egyetlenegyet

halogatjuk minden kimondásban

kiterjedünk határokat szakít a fájás

szép kurvák ha minden rendben

mit fogunk akkor csinálni

Budapesten élek, tanulok-tanítok, tankönyveket írok, dráma, irodalomterápia, tehetséggondozás a kedves területek. Kisprózáim és verseim 2014 óta jelennek meg rendszeresen. Van három lányom, egy könyvtáram és egy kertem mindezek köré.