Orcsik Roland

Madárles

Madáretetőt vettem a Mars

téri piacon, magkeveréket

a Bartók téri vetőmagosnál.

Udvarunkban a meggyfa

ágára akasztottam

a faházikót, marék magot

szórva belé.

Először csak néhány felderítő

érkezett, leellenőrizve a szűz terepet,

majd fokozatosan ellepték a csupasz fát

a feketerigók, cinegék és a verebek.

Hajnalban keltem, a konyhaablakból

bámultam a tollas csapatot,

ahogy egymás elől

kapkodják a zsákmányt.

Csivitelésüktől zsongott az udvar.

Nem mentem ki hozzájuk,

bizalmatlanok az idegennel.

Helyes, maradjon távol,

aki repülni sem tud.

Addig vizslattam őket,

míg egy reggel a szomszéd macska

el nem üldözte mind.

Stratégia

Borostyán nyelte el a hátsó

kertünket. Három napig

harcoltam a karvastagságú,

kígyószerűen tekergő

törzzsel. Baltával nyestem, kézzel

téptem; a növény

makacsul ellenállt.

Amikor szétfűrészeltem a főtörzsét,

megsárgult a maradék lombozat

a garázstetőn. Ám hiába

pusztult el a hadserege,

a csirkeól fala alá kúszott

gyökérzete továbbra is virul.

Sehogy sem sikerült

körbeaknázni a főhadiszállását.

Pontosan tudta, hol kell

meghúzódni. Néhány hét

után pedig friss hajtásokkal

jelezte, ki a borostyán a háznál.

Előbb-utóbb viszont

túljárok az eszén.

Orcsik Roland (1975) vajdasági származású, Szegeden élő költő, író. Eddig öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi Legalja címmel (Forum-Kalligram, 2020), illetve egy regénye, a Fantomkommandó (Forum-Kalligram, 2016).