Orcsik Roland
Madárles
Madáretetőt vettem a Mars
téri piacon, magkeveréket
a Bartók téri vetőmagosnál.
Udvarunkban a meggyfa
ágára akasztottam
a faházikót, marék magot
szórva belé.
Először csak néhány felderítő
érkezett, leellenőrizve a szűz terepet,
majd fokozatosan ellepték a csupasz fát
a feketerigók, cinegék és a verebek.
Hajnalban keltem, a konyhaablakból
bámultam a tollas csapatot,
ahogy egymás elől
kapkodják a zsákmányt.
Csivitelésüktől zsongott az udvar.
Nem mentem ki hozzájuk,
bizalmatlanok az idegennel.
Helyes, maradjon távol,
aki repülni sem tud.
Addig vizslattam őket,
míg egy reggel a szomszéd macska
el nem üldözte mind.
Stratégia
Borostyán nyelte el a hátsó
kertünket. Három napig
harcoltam a karvastagságú,
kígyószerűen tekergő
törzzsel. Baltával nyestem, kézzel
téptem; a növény
makacsul ellenállt.
Amikor szétfűrészeltem a főtörzsét,
megsárgult a maradék lombozat
a garázstetőn. Ám hiába
pusztult el a hadserege,
a csirkeól fala alá kúszott
gyökérzete továbbra is virul.
Sehogy sem sikerült
körbeaknázni a főhadiszállását.
Pontosan tudta, hol kell
meghúzódni. Néhány hét
után pedig friss hajtásokkal
jelezte, ki a borostyán a háznál.
Előbb-utóbb viszont
túljárok az eszén.
Orcsik Roland (1975) vajdasági származású, Szegeden élő költő, író. Eddig öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi Legalja címmel (Forum-Kalligram, 2020), illetve egy regénye, a Fantomkommandó (Forum-Kalligram, 2016).
Comments