top of page

Dezső Annamari

Gondolatok Móricz Zsigmond Tragédia című novellájáról




Móricz Zsigmond a 20. századi magyar realista prózairodalom nagy alakja. Újító szerepe is megfigyelhető volt, lényegében forradalmasította a hazai prózát. Novellái és regényei a mai napig jelentősek a magyar irodalomban, azon belül pedig a szépprózában. A vidéki társadalomból való származása mély nyomott hagyott a művein, társadalomkritikus hangnemét a második világháború átélése eredményezte, illetve a naturalizmus, a kritikai realizmus és a hétköznapi világnézet is jellemezte Móricz irodalmát általánosságban. Összefoglalva Móricz Zsigmond egy hatalmas életművel rendelkező író, aki mindig is nagy népszerűségnek örvendett és nagyban befolyásolta a magyar irodalom képét, irányt mutatott a prózában alkotó utódjainak.


Elemzésemben az egyik legszélesebb körben ismert és sokat tárgyalt novellája, a Tragédia lesz a központban, mely a gimnáziumi tanterv egy kötelező állomását alkotja, alapműnek számít. Ennek hozományaként a kanonizált értelmezési kerete – mint sok más mű esetében – elég szűkösnek mondható. A következőkben pár alapinformáció ismertetése után az eredeti értelmezési keretet és alternatív értelmezési lehetőségeket fogok körbejárni. Ezen kívül pedig párhuzamot szeretnék vonni a mai képpel, vázolva, hogy a novella témái hogyan jelenhetnek meg a jelen kontextusában.


Az 1909-ben megjelent Tragédia című mű egy realista novella naturalisztikus vonásokkal. A mű egyik feltételezett célja a kortárs falusi társadalom groteszk módon való ábrázolása, hiszen e korszakban sokszor romantizált képet mutattak a parasztokról, Móricz viszont az általa megélt valóságot akarta ábrázolni, ezzel lerántva a leplet a vidéki társadalomról, vagy inkább az adott közösségről szóló beszédmód hamisságáról.


A mű főszereplője Kis János, akinek már a neve is sokat mond: egyszerű, hétköznapi és jelentéktelen figura. A cím szintén nem egy pozitív képet sugall. A novella cinizmussal és abszurditással érzékelteti a főszereplő kisszerű és primitív életét egy tragikusnak és groteszknek mondható halálesettel. Kis János életében soha nem lakott jól, mégis az étel okozza a halálát. Az eset tragikus, ugyanakkor a közöny jellemzi, amivel egyaránt leírható a szereplő élete és sorsa is. Ami ezt még inkább érzékelteti, hogy a környezetében lévő emberek tudomást sem vesznek haláláról, mintha nem is létezett volna.


A kor társadalmi képét is érdemes megemlíteni a szöveg vizsgálatakor, hiszen a 20. század elején a magyar társadalomban óriási különbségek voltak a városi és a falusi berendezkedések között, a mű kapcsán a vidéki kép a fontos. A falun élő emberek között is volt hierarchia, szerepek és presztízs. A novella ezt két ellentétes alak bemutatásával teszi nyilvánvalóvá: Kis János és Sarudy. János szegény és hétköznapi, azonban Sarudy gazdag, aki napszámosokat tart és saját földje van. Nagyon érdekes a két karakter közti párhuzam, mivel érzékletesen jelzi, hogy a társadalmon belül a vidéki csoportban is megtalálható egyenlőtlen rétegződés, konfliktusok, igazságtalanság és feszültség. Jellemzi ezzel a paraszti lét nehézségeit és hétköznapi problémáit, színt visz az ábrázolásba a rétegződés bemutatása segítségével.


A novellát vizsgálva és értelmezve a történéseket, elbeszéléseket megállapítható a paraszti élet jellemzésének jelentőségén kívül egy lélektanibb aspektus is: a főszereplő csillapíthatatlan éhsége jelenthet egyfajta élet iránti sóvárgást, csak ő erre nem jön rá, gondolatai odáig vezetik, hogy az étel a kulcsa mindennek, és ezzel is próbál lázadni saját sorsa ellen. Lényegében ezért is mondható a novella lélektaninak is, nem csak eszmeinek. Kis János egy belső úton is végigmegy a mű során, az elnyomott léttől, a lázadáson keresztül, egy groteszk keretekbe burkolt hősi halálig.


A mai viszonyok között is érzékelhető a város és vidék közti szakadék, sokszor még a falusiak egyhangú jellemzése is megmutatkozik. Kortárs közegbe átemelve a mű képes megtartani referenciális hálózatát – tehát a jelenben is egyértelmű aktualitással bír. Napjainkban is sokszor problémás a falusiak megbélyegzése és az egész vidéki társadalom egybeolvasztása külső szemlélők által, erre a mű sarkalatosan rámutat. A szellemi jelentése is helytáll a ma párhuzamában, sőt talán jellemzi is a ma elterjedt kifejezést, a kiégést, hiszen az egyhangú, monoton életet problematizálja, ahol az ember elveszti önmagát.


A mű végén található az egész novella leggroteszkebb fordulata: az elbeszélő hősnek és embernek titulálja Kis Jánost. Ez ellenpontozza a novella egészét, ahol a főszereplőt úgy jellemzi a narrátor, mint egy teljesen jelentéktelen és kisszerű lényt. Felmerülhet a kérdés ekkor, hogy kinek is a hőse és miért számíthat hősnek ő? Talán Kis János tragikus hősnek mondható a lázadása és a saját, groteszk módján való harca miatt az egyszerű és jellegtelen élet ellen.






































Dezső Annamari vagyok, szociológus hallgató. Budapesten élek és tanulok, de a szívem Pécshez is közel áll. Tanulmányaimon belül a fő érdeklődéseim a média-, a kisebbség- és az irodalomszociológia. Emellett még vonz az újságírás és a fotózás világa is.

0 comments

Comments

hélóóó.png
bottom of page