top of page

Peczár Henriett

kormorán


a tavasz túlélése,

mint szarvas zihálása

a hideg agyarak közt,

mint egér a pohárban,

egyhelyben álló mozgás,

keserű szüntelenség.

minden csak cincog, vijjog,

kaparász, fújtat, csahol,

szú s penész rágta padról

figyelem a holtakat.

közben a hátam mögött

zúg a tenger, emlékszem,

mindig is meg akartam

mutatni, hogy számomra

mit is jelent a tenger;

úgy, ahogy egy gyermek ül

a sziklák, kövek között

egy kavicsot tartva csöpp,

szerelmes kezei közt.

lüktető, apró kincse

a hullámokba gördül,

s az arra úszó piros

fecskés, feszes olasz úr,

mészarcú angol lányok

mit sem sejtve rugdossák

be az amorf aljzatba,

a gyermek pedig kicsiny

tenyerében szorítja

az üres mindenséget.

lerogynak az olajfák,

már nincsenek törvények,

emberszám, jogok, álmok.

a só a rőt falakba

tartósítja a múlást.

egy fekete kormorán

halat belez a parton.








Született 2001-ben, Sopronban. Kétlaki zuglokálpatrióta és bevándorolt budai. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakos hallgatója.

0 comments

Recent Posts

See All

Comentarios


hélóóó.png
bottom of page