Bíró Tímea

kezeitek között

a fénybe a fénybe

majd később főzök

majd megcsináljuk a leckét

térdeljetek le a földre

a jácintokért az illatukért

az én gyomrom is korog

az öletekbe hajtom a fejem

igen most fordítva

most anya lesz gyerek

vigasztaljatok meg

selyem hajatok a naptól meleg

a csontokig engedjük a fényét

temesse belénk világító arcát

élet ez veletek a repedezett betonon

alig vártam hogy lélegezzek

simogassatok egy kicsit

ahogy én szoktalak titeket

élni tanít

magasra emeli a kezét

magasra emelem a kezem

kinyitom a tenyerem

nem szorítom ökölbe

tanulom a mozdulatot

megfeszíti a kinyújtott lábait

a levegőbe merülnek a végtagok

a hasfalat egy keskeny öv szorítja a kisüléshez

gyorsabban tekerek nagyobb legyen a lendület

fut a szánkba a szél a lejtőn lefelé

lehet hogy néznek talán nevetnek

egyikünk kiáltása tolja a másikunkét

hangosak vagyunk

a göndör fürtök csiklandozzák az állam

csengetek szemem előtt csenevész ágak

végre látom a lényeget

az utat magam előtt

és az engem célzó fényeket

előre előre

Bíró Tímea 1989-ben született Szabadkán, Palicson él, újságíróként dolgozik. Eddig két verseskötete jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézetnél (A pusztítás reggelei, Hosszú), és hamarosan napvilágot lát a Moldva című kisregénye. Költői munkáját Sinkó-díjjal ismerték el. Szerkesztőként is kipróbálta magát a Gion Nándor novellaantológiák, valamint Ladik Katalin Idővitorla című kötetének a megszületése során.