Rostás Mihály

Közért

Sortörés a polctükör között. Tablettás borba fojtott törött orr. Ráérős kazánok keresztre várnak.

Nem a lábam, csak a zoknim büdös. Kénszagú tömött anyósviccek, munkakedv romboló cigányok Ozoráról.

Égetett fogak jelzik a sárguló időt. Minden halál egyheti harang.

Marha telep szennyese festi meg a rohadó arcok mintázatát.

Törékeny cigány akarat. Szikkadt bikák folyosója.

Mosom

Nem adott semmilyen kiutat, választ, vagy egyszerűen száraz örömöt. Garázs mögött alszik el, csillaggal érkezett öntudat. Fáradt szemmel tagadni próbálom azt.

Próbálom, de felőrölt. Most jöhet a munka, holnapután - jelenidő, bőrömön táncoló nyomor.

Annyi éve mosom a nevem. Annyi évem egyszerre ment semmibe, hogy kiáltsak. Izzadt kóbor kutya, ki tükörbe néz: ez lennék én.

Fürdetem. Mosdatom. Olcsó kölni arcomon. Pénz a semmire, töltött cigire költött órák. Megjöttem, itt vagyok: csatornapatkány.

Jézus szöge

Hajnali szürkület. Roskadó fenyőfák néznek félre, Mikor utcát szöktet a telepi nyomor.

Heti betevő sem lehet elég, ha kleptomániát örököltünk. Ki tette ezt ránk?

A rab sem csodálkozik, mikor kieresztett kutyákat futtatnak, majd hagyják, hogy éhen dögöljenek.

Fölösleges. Nihil minden testvér. Ösztönösen érzik súlytalannak. Igaz himnuszunk sincs.

Ha tényleg csak egy szöget loptunk, mi lesz, mikor kiderül: Jézus testét negyednapi vacsorának szántuk.

Rostás Mihály, 22 éves, a somogyi Andocs lakosa. 2018 óta foglalkozik versírással, legfőképpen saját, illetve szűkebb közönsége szórakoztatására. Minden tekintetben autodidakta költő. Nem végzett egyetemet, az érettségit is jelenleg végzi el egy esti iskolában. Verseiben nagy hangsúlyt fektet a vidéki létből fakadó kilátástalanságra, a cigányság kérdésére, illetve a nihilizmus állandó visszatérő elem az alkotásaiban. Nem törekszik az irodalmi sémák betartására. Egy saját közlési forma megtalálása a legnagyobb célja.