Alexa Dávid

Hirtelen Szakaszok

Bársony falak közt

A magány piros cetli.

Szétázott árny az utcán,

Az erkélyen vérzik egy hokedli.

Félni a haláltól,

Rettegni az életben.

Fekete márvány csokor,

A szájíz keserű,

A nyelv életlen.

Színes létra recsegő fokain

Élettelen karcolások.

Rövid maradásunkban

Csak elernyedtek és puhák voltunk,

Mint a bőr véres, nyílt sebei.

Alexa Dávid vagyok, 22 éves szegedi egyetemista. Hobbiszerűen kezdtem verseket írni 4-5 évvel ezelőtt, és nagyon élveztem az alkotást. Örömmel tölt el, ha mások is méltónak találják a szövegeimet, és örömmel olvassák őket. Magam is kedvelem a művészetet, nagyon szívesen fogyasztok filmeket, könyveket, képregényt, zenét és verses köteteket egyaránt. Habár nem vagyok ezeknek szakértője, de szívesen beszélek róluk. Fontosnak tartom, egyrészt, hogy sokat olvassak, mert csak így lehet tanulni, másrészt, hogy az emberek sokat olvassanak kortárs és nem kortárs költészetet és prózát egyaránt.