László István

Hangosképek a vízmaffiáról

ELSŐ KÉP:

Kata: Csak még egy litert, kérlek!

Borbála: Nagyon sajnálom.

Kata: Akkor egy felet vagy egy negyedet, vagy néhány csöppel is megelégszem. Kérlek! Meg fog halni Jocóka.

Borbála: Nem tehetem.

Kata: A következő adagosztásnál visszafizetem, a dupláját akár, csak most adj egy kicsivel többet, nagyon nagy szükségem van rá!

Borbála: Lehetetlen, nem érted? Szállj le rólam, mennem kell.

Kata: Elkapta a tífuszt, kiszárad, ha nem ihat többet. Harminc liter nem elég egy hónapra.

Borbála: Ha meghal, jobban fogsz élni a férjeddel. Vigyázz, nehogy ti is elkapjátok!

Kata: Én is erre gondoltam, amikor megszületett, minden nap megfordul a fejemben, mi lenne, ha nem jött volna a világra, de a szívemhez nőtt. Neked is van gyereked, értened kell. Nem hagyhatom meghalni, abba belehalnék.

Borbála: Már rég meg kellett volna tanulnod elengedni az embereket. Igen, nekem is van gyerekem, de nem sajátíthatom ki magamnak a készleteket, akkor sem, ha beteg. Ha nem tartjuk szem előtt a közérdeket, mindenki meghal.

Kata: Csak egy literrel többet, kérlek! Visszafizetem!

Borbála: Ugyan hogy tudnád visszafizetni? A múltkor sem tudtad, miattad szomjazott a családom két héten át. Elég szívességet tettem már neked.

Kata: Ne hagyj itt, csak néhány cseppet!

MÁSODIK KÉP:

Borbála: Várj! Nincs itt senki?

Szonja: Nincs, gondoskodtam róla.

Borbála: Az összes ablakot bezártad?

Szonja: Mindet.

Borbála: Rejtsd el a pincében!

Szonja: Negyven liter? Ez rengeteg!

Borbála: Csend! Meghallja valaki. Gyorsan, dugd el, és egy szót se többet erről!

Szonja: Mennyit adjak cserébe?

Borbála: Mennyi kell a halál beálltához?

Szonja: Hat mag. Áruld el, miért kell ez neked?

Borbála: Ne kérdezősködj! Örülj a negyven literednek, és soha senkinek ne szólj semmit.

Szonja: Vigyázz, amikor megfogod a magokat! Jobb ha nem nyúlsz hozzájuk szabad kézzel, csak a tasakhoz.

Borbála: Mennyi idő alatt hat?

Szonja: Azonnal.

HARMADIK KÉP:

Fecó: Anya, anya, nézd!

Borbála: Nagyon szép, kisfiam. Figyelj, ha rajzolsz neki orrot is, sokkal élethűbb lesz.

Fecó: Nem tudok orrot rajzolni.

Borbála: Nézd, ide húzol egy vonalat, aztán még egyet mellé, és itt pedig összekötöd.

Fecó: De nincs neki lyuka!

Borbála: Milyen lyuka, kisfiam?

Fecó: Hát, mint neked meg apának. Itt, az orrában.

Borbála: Orrlyuka?

Fecó: Igen, de figyi, ha ide rajzolok két karikát, ez pont olyan.

Borbála: Nagyon ügyes vagy. És kit ábrázol?

Fecó: Ez apa.

Ferenc: Csak nem rólam beszéltek kicsi aranyosaim?

Fecó: Apaaaa! Juhú, ezt nézd!

Ferenc: Gyere ide, kicsi kis rajzművészem, istenien szép.

Fecó: Apa, felveszel a nyakamba?

Ferenc: A nyakadba nem tudlak, de az enyémbe igen. Hopsz, gyeree!

Borbála: Benéztél már a pincébe?

Ferenc: Nem, aranyosom, nagyon fáradt vagyok, még nem másztam le. Hupsz, gyere kis poronty, ugorj le!

Fecó: Jujúú, szia apa, futok is tovább!

Borbála: Ötven.

Ferenc: Nem mondod komolyan. Honn…

Borbála: Ne kérdezd! Örüljünk, hogy ekkora mennyiséget kaptunk.

Ferenc: Istenem! Csodálatos vagy! Az én kicsi, aranyos feleségem!

Borbála: Megyek is gyorsan, felhozok három teli pohárral, te pedig szólj Fecónak, hogy fusson vissza, mert hoztam egy hatalmas meglepetést.

Ferenc: Várj! Mi lenne, ha végre megfürdetnénk azzal a húsz literrel? Vagy elég tíz is.

Borbála: Ahogy gondolod. Igen, inkább kényeztessük őt.

Ferenc: De elárulod, honnan szerezted?

Borbála: A főnököm adta. Azt mondta, nagyon jól végzem a munkámat, és ennyi kijár nekünk.

NEGYEDIK KÉP:

Kirkó: Holnap tízkor.

Borbála: Nem tudom megtenni.

Kirkó: Nem nagyon van más választásod. Ha szomjan szeretnétek halni, akkor ne gyere.

Borbála: Kirkó, én nagyon szeretem a férjemet, egyszerűen nem tudom megtenni.

Kirkó: Akkor távozz! Holnaptól nem kell begyere.

Borbála: Nem rúghatsz ki, szomjan fogunk halni.

Kirkó: Ó, dehogynem. Legalább megtapasztalod milyen a többiek élete, akiket nem érnek olyan titkos kiváltságok, mint egy magadfajta vízhordót.

Borbála: Titokban fogod tartani?

Kirkó: Az nem tőlem függ. Ha a társaim tartani fogják a szájukat, akkor senki sem fogja megtudni.

Borbála: Milyen társaid? Hát nem te akarsz…

Kirkó: Hohó! Előbb tesztelnem kell a minőségedet. Ha a többiek azt mondják, jól csinálod, akkor majd kettesben is.

ÖTÖDIK KÉP:

Geréz: Gyerünk, vedd csak le a melltartódat.

Petyák: Hadd lássuk azokat a szép kis csöcsöket.

Tomi: Várjatok, még ne érjünk hozzá, csak élvezzük.

Petyák: Ez az, Boris, simogasd magad!

Tomi: Rázogasd azokat a csöcsöket, gyerünk!

Geréz: A bugyidat is lehúzhatod.

Tomi: Nem, azt én akarom letépni.

Petyák: Nem, az az enyém lesz.

Tomi: Maradj már, megegyeztem Kirkóval, hogy azt én csinálom.

Petyák: Akkor menjél, és cibáld le erről a kurváról.

Geréz: Még táncoljon egy kicsit nekünk.

Petyák: Nekem már nagyon kemény a faszom.

Geréz: Akkor gyerünk, Tomi, rángasd le róla, aztán dobd ide nekem.

Tomi: Gyere, Boris, szopjál szanaszét, aztán megbaszunk sorban.

HATODIK KÉP:

Kirkó: Engedelmes voltál, azt mondták.

Borbála: Durva állatok.

Kirkó: Nem élvezted? Pedig állítólag nagyon nedves voltál.

Borbála: Nem csinálhatjátok ezt! Ki tudja hány családnak teszitek tönkre az életét, kihasználjátok a maradék reményüket.

Kirkó: Egyáltalán nem. Mi megmentjük a családokat. Az olyan szerencsések, mint te, sokkal több vizet kapnak, mint a pórnép. Olyan nagy ár cserében a test?

Borbála: Ezt nem lehet folytatni, mindenkinek meg kell tudnia, hogy kik vagytok, és mit csináltok, hogy a dicsőített „vízadó urak” mekkora álszentek, mindenkinek el kell mondani.

Kirkó: Vigyázz a szádra, kurva!

Borbála: Nem érdekel, ha az egész havi fejadagot megvonod tőlem vagy bárkitől, inkább derüljön ki minden. Sokkal több vízhez jutna a nép, ha ti nem dőzsölnétek benne.

Kirkó: Boris, Boris. Azt hiszed, hogy senki nem tudja, mi folyik itt? Szerinted csak te vagy olyan kiváltságos, hogy betekintést nyerhetsz az alvilágba? Mindenki tudja, milyenek vagyunk, és senki sem beszél róla.

Borbála: Ez nagyon hamar meg fog változni.

Kirkó: Nem fog megváltozni. Nem te vagy az első kurva, aki lázadni akar.

Borbála: Nem vagyok kurva.

Kirkó: Mindjárt meglátod. Tessék, húzzuk le ezt a bort, aztán vetkőzhetsz.

Borbála: Nem kérek.

Kirkó: Dehogynem! Jót tesz a félénkségednek. És még jobban benedvesedsz.

Fúj, ez borzasztó keserű. Mi a faszt kevertek bele?

HETEDIK KÉP:

Ferenc: Miért nem szóltál előtte?

Borbála: Szerinted engedted volna, hogy megöljem azt a barmot? Én sem voltam benne biztos, hogy meg tudom tenni, már csak a jó kis tanácsaid hiányoztak volna.

Ferenc: Sosem leszünk többé boldogok.

Borbála: Ne mondd ezt, ez nem igaz. Mostantól nem kell szűkölködnünk, az egész falu megtudja, mekkora sikkasztó volt Kirkó, és miket csinált a nőkkel, a víztartalékokat pedig felszabadítjuk, és végre igazságosan osztjuk el.

Ferenc: Felszabadítjuk? Kik? Mi ez a többes szám?

Borbála: Nyugodj meg, örüljünk egy kicsit végre.

Ferenc: Minek örüljek? Hogy a feleségem egy gyilkos kurva, akit megbaszott három maffiózó?

Borbála: Ferenc, nem érted, hogy miattatok tettem? A faluért is, de főleg miattatok. Ferenc, miért mondasz ilyeneket?

Ferenc: Nem fogok tudni rád nézni. Felőlem fürödhetünk mindennap tiszta forrásvízben, akkor sem.

Borbála: De miattatok tettem, érted, miattatok.

Ferenc: Ki lesz az új vezető?

Borbála: Én.

László István vagyok, 2001-ben születtem Nagykárolyban. Jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója vagyok, minorom pedig az olasz lesz. Gyűlölöm és szeretem az irodalmat. Tulajdonképpen azért foglalkozom vele, mert mérhetetlenül kíváncsi vagyok, van-e egyáltalán értelme, ha igen, micsoda, ha nem, miért nem. Prózát és drámát írok leginkább. 2020 májusában megnyertem a Magyarság Háza meghívásos drámapályázatát Lépjen, kérem! című egyfelvonásosommal—egyelőre ezzel az egy dologgal tudok flexelni. Prózáimat még nem publikálták folyóiratok, a Nincs teszi meg ezt először, amiért hatalmas hálát érzek.