Bereczk Imola

Gyere haza!

Anna, ápoló (40)

Ágnes, ápoló (37)

Balázs doktor (52)

Kowach doktor (48)

Icu, takarító (63)

HELYSZÍN: Kórházi pihenő. Két ágy, asztal, 4 szék, rajta kávégép és egy mikró. Barátságtalan, rideg hely

Kora reggel van. Balázs doktor fekszik egy ágyon. Icu bejön nagy elánnal. Fülén fülhallgató, énekel

ICU: (énekel) Boldogság, gyere haza! (lekapja a fülhallgatót) Bocsánat, azt hittem nincs itt senki, és takaríthatok.

BALÁZS DOKTOR: Miért, mennyi az idő?

ICU: Öt, uram.

BALÁZS DOKTOR: Akkor, hogy ne lenne? Még egy óra a váltás. (átfordul a másik oldalára) Persze, ha Kowach nem késik…

ICU: Már itt van.

ANNA (bejön): Tud jönni uram? Állítólag sürgős.

BALÁZS DOKTOR: Egész éjjel fenn voltam. Nem tudja megvárni a váltást az állítólag sürgős? Kowach előbb-utóbb csak betéved.

ICU: Kowach doktor már megérkezett. Az előbb is mondtam.

BALÁZS DOKTOR (Annának): Hallotta, itt a váltás.

ANNA: Arról az apró nőről beszélek, tudja, a kettesből. Nem érzi a kezét.

BALÁZS DOKTOR: Nem is a kezét műtöttem, az a nő folyton panaszkodik.

ANNA: Akire azt mondta, hogy úgy hasonlít a nővérére.

BALÁZS DOKTOR: Ezzel nem fog meghatni, különben is csak fogadott nővérem. Szóljon Kowachnak! Én pár perc és megyek haza.

ÁGNES (belép): Kowach a kantinban kávézik. Kértem, hogy nézze meg a laparoszkópiás epekövest. Azt mondta, hatig még a saját koffein- és nikotinszintjével lesz elfoglalva.

ANNA: Mindegy nekem. Én úgyis lelépek. Elkéredzkedtem, sütnöm kell.

ÁGNES: Nem úgy volt, hogy délig vagy?

ANNA: Adél születésnapja van.

ÁGNES: Megint a lányod! Nekem bezzeg sose lesz gyerekem, ha minden randit lemondok.

ANNA: Mi köze ennek a te randidhoz?

ÁGNES: Sose végzek, ha helyetted is ágytálazhatok.

ANNA: Nem kell annyi Kowachcsal csacsogós cigiszünet.

Bejön Kowach doktor. Senkinek sem köszön, csak fülel.

ANNA: (halkan, de azért úgy, hogy Kowach doktor meghallja, bizalmaskodva)

És miféle randi? Újabb apajelölt?

ÁGNES: Most irigykedsz, mi? (hencegő hangon) Műszakvezető a központiaknál.

ANNA. (nevetve): Ja, hogy mentős? Akkor megvár.

ÁGNES: (puffog) Persze, hogy megvár! Bárkit megkaphatna, mégis én kellek neki. Magas, nincs pocakja, mint egyeseknek (jelentőségteljesen Kowach doktorra néz), és nem kopaszodik. Csakhogy még négykor is itt fogok infúziót bekötni, ahelyett, hogy a fodrásznál kapnék új színt.

ANNA: (maga elé) Én is jobban szeretnék munka után a Szamosban méregdrága torták közül válogatni egy gáláns úriember kíséretében, ahelyett, hogy egyedül kísérletezem öt négyzetméteren egy hülye túrótortával, mégsem rovom fel senkinek.

BALÁZS DOKTOR: Kit érdekel ez a locsogás? Teherbe esni ősz hajjal is lehet. Jó lenne nem a magánügyeikre kelni.

ÁGNES: Nem is vagyok ősz!

KOWACH DOKTOR: (Balázs doktornak) Látom, laza éjszakád volt.

BALÁZS DOKTOR: Kíváncsi vagyok, hogy bírnál zsinórban két hetet?

KOWACH DOKTOR: (Ágnesnek súgja) Egyébként nagyon csinos vagy ma. Boldog lehet az a férfi, aki veled randizik (bizalmasan megsimogatja).

ÁGNES: (halkan, közben leveszi magáról a Kowach doktor kezét) Egy hét a feleségeddel, és megint érdekes vagyok? Hagyjuk már!

(hangosan) Hogyhogy csak egy hétre utazott a családdal, doktor úr?

KOWACH DOKTOR: (sértődötten elhúzódik Ágnestől) Szólított az esküm.

ÁGNES: (halkan, maga elé) Vagy eddig bírtad.

KOWACH DOKTOR: (Balázs doktorhoz fordul) Könnyű éjszaka, és most már egész nap alhatsz.

BALÁZS DOKTOR: Ja, vagy otthon is kórházasat játszom. A nappalink palliatív ellátó lett.

ICU: Juditka jobban van? Hazaadták?

BALÁZS DOKTOR: Hazakönyörögte magát, de nem azért, mert jobban lenne.

KOWACH DOKTOR: Csaknem édesanyád?

BALÁZS DOKTOR: Nem. Ő simán Juditka. Bár mindent neki köszönhetek.

ICU: Próbálták a mezei zsurlót, amit hoztam?

BALÁZS DOKTOR: (ingerülten) Icu kedves, ne fárasszon már maga is! Nincs az a tea, ami használ egy végstádiumosnak.

ICU: Dehogynem! Van olyan jó, mint a lassan csöpögő méreg.

KOWACH DOKTOR: Komolyan, mintha nem a legmodernebb eljárást alkalmaznánk.

BALÁZS DOKTOR: Pedig szart sem ér a tudományunk, ha egy egészségesen élő hatvanötéves utolsó heteit nem tudjuk elviselhetővé tenni.

ICU: Vagy ott a biorezonanciás vizsgálat. A régi osztálytársam szomszédját is meggyógyították. Kapott vitaminkoktélt, és egy hónap múlva jól lett, pedig mikor bemérték, alig húsz százalékon volt az energiaszintje.

KOWACH DOKTOR: (Icunak) Ezerszer kértem, hogy ne jöjjön mindenféle hókuszpókusszal! Most jöttem haza Ibizáról, és rögtön az első nap elveszik a kedvem attól, hogy életeket mentsek.

BALÁZS DOKTOR: (gúnyosan felnevet) Micsoda nagy szavak!

KOWACH DOKTOR: (nyel egyet) Térjünk inkább a tárgyra. Megcsinálták a kávégépet, vagy vegyek ki még egy hetet valahol?

ANNA: Dehogy csinálták! Tegnap már a mikró is szikrázott.

BALÁZS DOKTOR: Nem a kantinból jössz? Minek a kávé?

ÁGNES: (Kowach doktornak gúnyosan, nevetve) Majd Icu hoz magának spéci gyógyteát. Attól biztos felébred.

ICU: Van élénkítő tea. Övsömörre is hatásos.

KOWACH DOKTOR: Elég! Ennyi sületlenséget kávé nélkül nem tudok elviselni.

Ekkor csengőhang szólal meg, mind elhallgatnak.

BALÁZS DOKTOR: Mi ez?

ÁGNES: Talán egy telefon. (fülel) De nem az enyém.

BALÁZS DOKTOR: Ez nem telefon.

ANNA: Olyan, mint valami figyelmeztető hang.

BALÁZS DOKTOR: Inkább sziréna.

KOWACH DOKTOR: Atyaég? Mi jut eszedbe! Miért lenne sziréna? Az biztos nem ilyen dallamos.

ÁGNES: Az sokkal hangosabban szólna.

Figyelnek.

KOWACH DOKTOR: (Ágnesnak) Az ügyeleti szobából jön. Menjen már ki megnézni!

ÁGNES: Miért én? Mert nem hagytam magam fogdosni? Mindegy, úgyis mehetek ágytálazni Anna helyett. (kimegy)

ICU: (folyamatosan mozog a szobában, felmos, a többiek nem figyelnek rá) Én tudom, mi ez.

BALÁZS DOKTOR: Sosem hallottam még, pedig öt éve itt vagyok. Érdekes…

ANNA: Icu, maga hallotta már ezt korábban?

ICU: Igen, hallottam.

KOWACH DOKTOR: Ne csigázzon az Istenért, mondja már!

ICU: Épp ez előbb mondtam, hogy tudom mi ez. De ugye, engem nem lehet komolyan venni? Ez is amolyan humbug, ugye, doktor úr?

KOWACH DOKTOR: Elnézést, ha megbántottam! (mézesmázosan) Mondja, kedves Icu, mi ez?

ICU: Azt jelzi, hogy kapás van.

BALÁZS DOKTOR: (felkönyököl) Hogyhogy kapás van?

ICU: Úgy, hogy gyereket raktak a kinti inkubátorba.

ANNA: Úristen! Gyereket? Úgy… úgy… úgy érti, hogy valaki kitett egy csecsemőt? Illetve betett?

ICU: Gyerek vagy csecsemő?! Tőlem lehet purdé, kölök, akár pulya is, nem mindegy? A lényeg, hogy nem kellett az anyjának.

ANNA: Biztos benne, hogy erről van szó? Még sosem hallottam ezt a hangot.

ICU: Én is csak 2014-ben, de máig kiráz tőle a víz. Egy kisfiút találtak benne. A Csillag Máté nevet kapta. Elég csenevész volt szegény. Csoda, hogy megmaradt.

KOWACH DOKTOR: (döbbenten) Csenevész?

ANNA: De túlélte?

ICU: Mást nem tudok, csak azt, hogy lett neki anyja, apja.

BALÁZS DOKTOR (felül, megborzong)

Örökbe fogadták?

ICU: Úgy mondták.

Ágnes visszajön.

ÁGNES: Nem fogjátok elhinni, minek a hangja volt!

BALÁZS DOKTOR: Tényleg gyereket helyeztek a külső inkubátorba?

ÁGNES: Honnan tudja, doktor úr?

ANNA, BALÁZS DOKTOR, KOWACH DOKTOR: (egyszerre) Icutól.

ICU: Ugye, megmondtam?

Hallgatnak.

ANNA: De jól van a baba?

ÁGNES: Nem tudom, nagyon sírt. (bizonytalanul) Viszont szépen fel volt öltöztetve, puha fehér kezeslábasba. Az jó jel, nem?

ANNA: Remélem. Ugye már gondját viselik?

ÁGNES: Átvitték a csecsemősökhöz. Vizsgálják.

ANNA: Nem térek magamhoz. Vajon mi visz rá erre egy anyát?

ÁGNES: (Kowach doktorra néz) Talán, hogy nem megfelelő az apa.

KOWACH DOKTOR: (kissé sértődötten) Lehet, hogy az apa nem is tudja, hogy született gyereke.

ÁGNES: Más pedig mit nem adna azért, hogy legyen gyereke!

BALÁZS DOKTOR: Vagy a család nem nézte jó szemmel? Esetleg valakit már ápolnia kell?

KOWACH DOKTOR: Talán nem merte egyedül vállalni.

ANNA: Egyedül is el lehet egy gyereket tartani. Persze senki se mondta, hogy könnyű!

ÁGNES: Vagy túl fiatal, és még karrierre vágyik.

ANNA: Az nem lehet ok.

ÁGNES: Honnan tudod?

ANNA: Én sosem adnám a gyerekemet.

ÁGNES: Csak reméled, hogy sosem adnád.

Hallgatnak.

ANNA: Akkor ennek a csöppségnek ma van a születésnapja? Mint a lányomnak?

ÁGNES: Lehet, maximum egy-két napos. A szülészeten olyan rohangálás van, mint egy karácsonyi melegfront után. Csak annyit mondtak, hogy fiú.

ANNA: (lágyan) Kisfiú…

ICU: Én egyet nem értek! Egy gyerek miért olyan mihaszna szülőt választ, aki csak testi szülő lesz, és aztán eldobja őt?

ÁGNES: Idehozta.

KOWACH DOKTOR: Biológiai szülőnek hívják, nem testi szülőnek, kedves Icu. És nem a gyerek választ. A gyerek megfogan és megszületik, de nem választ. És valóban, valaki ide hozta, nem eldobta.

ICU: Mindegy az énnekem, maga mit hisz, mert márpedig a gyerek választ.

ÁGNES: Inkább az a kérdés, mi lesz a sorsa szegény árvának?

BALÁZS DOKTOR: Milyen furcsa. Máris árva, pedig valószínű még élnek a szülei…

ANNA: Aki leadja a gyerekét, az csak donor, nem szülő.

ÁGNES: Nem tudhatjuk.

KOWACH DOKTOR: Lehet, jobb így! Többre viheti, ha megfelelő helyre kerül.

Pittyen Ágnes telefonja.

ÁGNES: (megnézi a telefonját) Édes Istenem! Videó a babáról. Azóta is sír szegény.

KOWACH DOKTOR: Pedig egészségesnek látszik.

ANNA: Milyen nagy haja van!

ICU: Ebből biz’ Isten ember lesz!

ANNA: Még neve sincsen. Mégis mi lesz a neve?

ICU: Milyen névnap van?

ANNA: (megnézi a telefonján) Dániel.

ICU: Akkor ő biztosan Csillag Dániel lesz. Fontos, mit jelent.

ÁGNES: Hogyhogy mit jelent?

ICU: A nevek jelentenek valamit. Nem tudok én se mindent, ott a telefonja, nézze meg!

ÁGNES: (keres) Dániel. Jelentése: Isten megítél. (elgondolkodik) Ezt meg hogy kell érteni?

BALÁZS DOKTOR: Isten tudja! (elhallgat) Hmm, ezúttal szó szerint.

Hallgatnak.

ICU: Így megérkezni a világba! Egyedül, mint az ujjam, itt ni! (feltartja a mutatóujját) Még ha Isten tudja is…

ANNA: A tesómék gyereke másfél éves. Hozok tőle néhány kinőtt rugdalódzót.

ÁGNES: Én is tudok ezt-azt szerezni, majd’ minden barátnőm túl van a szülésen. Biztos Kowach doktor is tud segíteni?

KOWACH DOKTOR: Ööö, persze, hogyne. Van egy szétszedhető mózeskosár, babakocsival kombinált. Menő márka. Behozom. A nejem biztos nem bánja. Nem akar több gyereket.

ANNA: Csak ne sírna olyan keservesen!

ÁGNES: Hogy lehetne megnyugtatni?

BALÁZS DOKTOR: Megpróbálok énekelni neki, attól biztosan elcsendesedik.

A többiek döbbenten néznek rá.

BALÁZS DOKTOR: Miért? Juditka nekem énekelt, pedig már egész nagy voltam.

KOWACH: Aki olyan, mint az édesanyád?

BALÁZS DOKTOR: Igen, olyan. De mindenkinek csak Juditka.

Megint megszólal a hang.

ANNA: Elájulok. Újra kezdődik.

BALÁZS DOKTOR: Már megint?

KOWACH DOKTOR: Kizárt, hogy ilyen gyorsan egy új gyereket hoztak volna.

ÁGNES: Szaladok, megnézem.

Ágnes el.

ICU: Biztosan nem egy új talált gyerek. Sok évente történik ilyesmi. Talán csak takarítanak az első után, és véletlenül nyomta meg valaki.

KOWACH DOKTOR: Vagy meghibásodott a rendszer.

ANNA: Szegény gyerek, akinek ilyen a születése napja!

KOWACH DOKTOR: Szegény-szegény… Itt legalább szakszerű ellátást kap.

BALÁZS DOKTOR: És így valaki biztos fogja szeretni.

KOWACH DOKTOR: Néha van olyan, hogy valakit távolról tudunk csak szeretni.

ANNA: De majd valaki énekel neki, és magára helyezi?

BALÁZS DOKTOR: Rajtam aludhat, úgy tudok én is a legjobban pihenni.

Ágnes visszajön.

ÁGNES: Nem fogjátok elhinni. Az anya csengetett. Visszajött.

ANNA: Mégis mit akar?

ÁGNES: Meggondolta magát.

ANNA: Úristen! Ezt megteheti?

BALÁZS DOKTOR: (visszafekszik)

Ez hihetetlen! Mindig azt hittem, hogy ilyen soha nem történik.

ÁGNES: Állítólag hat hétig megteheti. Már lent szoptat a csecsemős nővér jelenlétében.

ANNA: Ez kegyetlenség!

BALÁZS DOKTOR: Talán csak megtévelyedett.

ÁGNES: Azt mondta, mégsem adja a fiát a világnak. Inkább maga neveli fel.

ANNA: Én most már nem adnám vissza.

ÁGNES: Én se. Csakhogy a kezében a baba azonnal megnyugodott.

ICU: Édes csillag! Csillag Dániel!

Hallgatnak

ANNA: Milyen szép név a Dániel!

KOWACH DOKTOR: Azt hiszem, ezt most már nem mi döntjük el.

Csend.

BALÁZS DOKTOR: (Felkel az ágyról próbálja összeszedni magát. Kowachnak)

Kérek szépen egy kávét!

KOWACH DOKTOR: Inkább menj haza aludni! Innentől átveszem.

BALÁZS DOKTOR: Rendben, a karfájós nőt még megnézem, utána visszafekszem egy órácskára. Pihennem kell, mielőtt Juditkához hazamegyek. (el)

KOWACH DOKTOR (Ágnesnek): Megkérjem Annát, hogy maradjon tovább? Úgy tudnál fodrászhoz menni.

ÁGNES: Köszönöm, de tudom, milyen fontos neki a lánya. Inkább sietek én is.

KOWACH DOKTOR: (hangosan) Munkára, javában elindult a műszak. Kezdjük az epéssel.

ANNA: Azonnal.

ÁGNES: (Annának) Neked nem kellene menni sütni?

ANNA: De, de. Megcsinálom a szomszéd kórtermet, hogy ne zuhanjon rád az egész. Aztán itt se vagyok. (…) És Ági?! Kösz, majd viszonzom!

Anna, Ágnes, Kowach doktor el.

ICU: Legalább fel tudok mosni! (visszahelyezi a fülhallgatót, és énekelgetni kezd) Boldogság, gyere haza! Honnan jössz, nem érdekel, gyere haza csak ennyi kell.

1974-ben születtem. Az ELTE-n végeztem, jogász vagyok, de egy nyomdában dolgoztam hosszú évekig. Jelenleg idegenvezetéssel foglalkozom, egy környezetvédelmi alapítványnál dolgozom, rengeteget olvasok, és szívesen sportolok, kertészkedem. Két nagy gyermekem van.

Az írásra néhány éve találtam rá. Látom, milyen ereje van, ezért már életem végéig velem lesz. A történeteim, a fejben eljátszott szerepeim ugyanis segítenek feldolgozni, megérteni az eddigi élményeimet, a körülöttem lévő világot, és csendes szemlélőből egyfajta tükörré válni. Hol csiszolni rajta, hol torzítani, vagy a közöttünk lapuló, ki nem mondott igazságot kegyetlenül megmutatni. Ehhez pedig kész vagyok folyamatosan tanulni.