Szélyes-Pál Dániel

Fehér leplek

„Ó Szívem, titkos Mária,

   mint véres hús laksz bennem,

ki vagy a testnek gyámola,

   te szülsz meg egyszer engem.” 

(Borbély Szilárd: Az Akasztott Ember szekvenciája)

Ezerszer szülsz, Mária,

ki dajkálva hittél bennem.

Nem várod a kínhalált

és nekem is itt kell lennem.

Nem nézhetem, hogy házad

előtt pajták sora áll.

És kilincselők hada

ma még gyorsan szalutál.

Ezer megváltásból így

mindhiába vagy, kérem,

és elmúlik, áltatom

magam. Mert ha mindenki

falatja, egy sem eszi

meg. Nem vagyok barátja már

senkinek. Mások helyett

többé nem adom magam.

Miért van itt ajtó, ha úgy-

is nyitva van. Lázasan,

hidegen közlöm neved.

Köszönöm, Istenem, hogy

elvehettelek. Lassan

így bezárul az összes

koponya, a titkok már

kizárnak, nem lesz több csoda.

Feltámad, vízen jár, hogy

is kérheted, inkább légy

kishitű, ha nincs életed.

Hitélet

Isten adta, loptam.

Házam, ágyam fáradt.

Neked magam hoztam,

patakom kiáradt.

Tűzvész, ha jön, jöjjön.

Üljön Isten csendbe’.

Fejem, ha kell, főjön,

tojni ítéletre.

Magam vagyok, üres.

Kérni kérdőn választ.

Lassan, gyorsan ügetsz,

vasárnap kiáradsz.

Szélyes-Pál Dániel: 2002-ben született Székelyudvarhelyen. Tanulmányait a Dr. Palló Imre Művészeti Líceumban végezte szobrászat szakon, itt találkozott először a fotográfiával és az irodalommal. Jelenleg a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának média szakos hallgatója.