Ezek az emberek egy hajszálon kapaszkodnak – interjú Kepe Róberttel

Az elmúlt egy évben nem volt olyan társadalmi réteg, akikre ne lett volna hatással a pandémia okozta válság – a Fedél Nélkül terjesztőit is komolyan érintette, hogy kiürültek az utcák. Jelenről és jövőről beszélgettünk a lap felelős szerkesztőjével, Kepe Róberttel.

Számos utcalap van a világban, a Fedél Nélkül mégis kevesek egyike, amit valóban hajléktalan emberek is írnak. Hogyan is épül fel a szerkesztőség pontosan?

Valóban kevés olyan működésű lap van, mint a Fedél Nélkül. Nagyrészt normál piaci magazinokról beszélhetünk, ahol néhány esetben hajléktalan emberek is dolgoznak tartalomszolgáltatóként. Az is kuriózum, hogy a FN kulturális folyóirat, lassan szocio-kulturálissá válunk. Nálunk zömében hajléktalan emberek alkotásai szerepelnek, de egyre tudatosabban igyekszünk más marginális csoportok tagjai felé nyitni. Rengeteg olyan alkotóval tartunk kapcsolatot, akik magukat képtelenek menedzselni, de a tehetségük alapján sokkal magasabban szinten kellene állniuk.

Volt példa olyan szerzőre, aki nálatok kezdte a publikációt, majd más irodalmi folyóiratokban is jelentek meg írásai?

Sárközi László a Fedél Nélkül szerzője huszonéve, neki már több önálló verseskötete is jelent meg. A munkássága alapján a kortárs költők krémjében kellene helyet foglalnia.

Ennek az ellenkezőjére is volt példa. Most egy Herceg Árpád nevű szerzőnk posztumusz kötetén dolgozom, aki a nyolcvanas években több kiváló folyóiratba is írt. Ezt nem is tudtuk róla sokáig, csak a hagyatékából derült ki, valamiért eltitkolta a múltjának ezt a részét. Legalább öt évbe tellett, míg rávettem a publikálásra.

A terjesztőitek feltétlen mind hajléktalan emberek?

Igen, körülbelül kilencvenöt százalékuk, és néhány olyan kisnyugdíjasunk van, aki még nem tapasztalta meg a hajléktalanságot, de nagyon közel van hozzá. Ezek az emberek egy hajszálon kapaszkodnak, de az újsággal kicsit ki tudják egészíteni a nyugdíjukat.

Vannak olyanok, akik kifejezetten azért járnak vidékről a fővárosba, hogy terjesszék a Fedél Nélkült. Felmerült már a kérdés, hogy más vidéki városokban is működhetne a lap?

Működik a Fedél Nélkül több vidéki helyszínen, de intézmény nélkül Székesfehérváron, Pécsett, Szegeden, Hódmezővásárhelyen például. A viharsarokban sok városban jelen vagyunk. Egyedül Veszprémben állapodtunk meg a Máltai Szeretetszolgálat szállójával. A többi városban pedig többnyire postán rendelik az újságot.

Miskolcon nőttem fel, de nem találkoztam itthon soha a magazinnal, voltak terjesztőitek itt is?

Ott nem tudott megmaradni valahogy. Az én pályafutásom alatt azt hiszem, három terjesztőt is próbáltunk állandósítani, de valahogy nem fogadta őket a város. Persze ez egy nehéz dolog. Amikor valaki felvételt nyer hozzánk, akkor az első és legfontosabb feladata, hogy a területén megismerjék, mondjuk a helyi virágárus vagy kisboltos, aki az ő jó hírét elkezdi terjeszteni. Ha valaki jól kommunikál, természetesen könnyebb a helyzete.

Vendégszerzőitek között feltűnnek olyan írók, költők, mint Röhrig Géza, Szvoren Edina vagy Borbély Szilárd. Elmondható, hogy a magaskultúrában jártas emberek a célközönségetek?

Igen, a magaskultúra fogyasztói. A szerzői gárdánk egyaránt errefelé vitt minket az utóbbi évtizedben. De az olvasóink nem csak ebből a rétegből kerülnek ki, azt is mondhatnám, hogy az olvasóink egy jelentős része a terjesztők vásárlója, nem az újságé.

Milyen kapcsolatban álltok más irodalmi folyóiratokkal? Esetleg lehet tudni, hogyan vélekednek az FN munkásságáról?

Az utóbbiról talán jobb volna magukat a folyóiratokat kérdezni. Néhány portállal jó viszonyban vagyunk, például a Literával, mediapiac.com-mal, a 24.hu-val építgetjük a kapcsolatot, de ezek nem szoros együttműködések, tehát nincs tartalomcsere vagy stratégiai megbeszélés. Illetve a Népszabadság megszűnésekor adtunk egy ideiglenes menedéket az utolsó laphoz, és ebből hagyomány lett. Azóta minden éven az október 23. előtti lapszámunk közös az egykori szerzőkkel. Régi vágyunk, hogy az Élet és Irodalomnál is felfigyeljenek alkotóinkra.

Működtök együtt egyetemi hallgatókkal, akik mondjuk egy szakmai gyakorlat keretein belül tevékenykednek a lapnál?

Időnként van néhány egyetemi hallgató, de nem az általunk remélt mennyiségben. Abszolút tudnánk még ilyen téren fejlődni. Főként tartalomszolgáltatókra lenne szükségünk, mivel a tizenéve grundolt alkotógárdánk megfogyatkozott szépen lassan. Fiatal újságírótanoncokat vagy akár a témára érzékeny, de írni tudó fiatalokat szívesen fogadnánk. Illetve április 22-én új layout-tal jelentünk meg, amit a MOME hallgatóival fejlesztettünk.

A hajléktalanságot is komolyan érintette a pandémia, leginkább egzisztenciálisan. Korábban olvashattuk, hogy a Menhely Alapítvánnyal közösen gyűjtést szerveztek számukra. Hogy sikerült, illetve milyen a helyzetük most, egy évvel később?

Alapvetően a zárás a terjesztőinknek teljes érvágás volt, mert az emberek eltűntek az utcákról. A járvány megjelenésekor még időben reagáltunk, ekkor már láttuk előre, hogy a lapárusok bajba fognak kerülni. Tavaly márciusban indítottunk el egy gyűjtést, ami nagyon szép eredménnyel zárult. Két hónap alatt 3,5 millió forintot sikerült összegyűjtenünk a támogatóinknak. Ebből az első hullám idején nagyon sok mindent meg tudtunk valósítani, annak érdekében, hogy a már megszerzett egzisztenciákat ne veszítsék el a terjesztőink és a szerzőink. Lakhatási támogatásokat tudtunk biztosítani, maszkot, fertőtlenítőt, élelmiszercsomagokat, és még arra is maradt 1,5 millió forintunk, hogy kvázi jövedelempótló támogatást állapítsunk meg minden terjesztőnknek, de ezek nyilván nem tudták pótolni a hónapokon át kieső bevételüket.

Mit reméltek most a nyitástól?

Csak bízni tudunk benne, ha az emberek kicsit szabadabban mozognak, akkor vissza tudunk térni minimum a tavaly előtti szintre. Ha nincs a vírus, körülbelül 8-10 ezer példányban kelne el a kéthetente megjelenő lap, most volt olyan számunk, amiből csak négyszázat nyomtunk ki. Reméljük, hogy nem fog egy újabb hullámba torkollani a nyitás, mert az megint padlóra küldene minket.

Cserpák Martin