Nádasdi Éva

Elnöki szó

A köztársasági elnök húsvéti beszéde helyett egy kést vágott bele az asztalba a hatmilliós közönség előtt, élő adásban, majd elhallgatott. Drámai eszköznek tekinthetné először az ártatlan néző, de nem. Az elnök csak nézett a kamerába, és hallgatott. A stáb teljesen megzavarodott, a jelnyelv tolmács a hátérben nem tudta, hogyan mutogassa el a hallgatást, majd gondolván, „igazából tök mindegy így is megfizetnek”, tovább nézett a kamerába.

A csatorna nem tudta, hogy most bevágjon-e egy reklámot az elnök sztókjára hivatkozva, amit a szerződés szigorúan tilt a beszéd alatt, vagy csináljanak úgy, mintha ez teljesen átlagos lenne. Szerencséjükre végül az elnök öt perc után megfogta a kését, és elhagyta a forgatási helyszínt. Egy egész ország állt értetlenül az esett előtt. A felvétel egyből felkerült a közöségi fórumokra, több százezer „ez mi a geci volt” és „ez teljesen megőrült” komment érkezett a videóra, viszont voltak, akik tovább gondolták. Egy nemzeti hőst láttak az elnökben, aki bár szimbolikusan ellenáll a kormánynak, az asztalba vágódott kés maga a kormány, az asztal az ország, a hallgatás pedig a nép, meg efféle bölcsészi eszmefuttatásokat írtak hosszadalmas leírásaikban.

Az esetben a legfurcsább, hogy az elnök utána sem volt hajlandó megszólalni heteken keresztül. A feleségével jegyzetekben kommunikált, a fél éves fiának többé nem gagyogott összevissza, és nem ő rendelt a párti vacsorákon, csak rámutatott az asztalnál egy személyre, aki majd kiválasztja számára az ételt. Bár szavakat nem adott ki a száján, az elnök úgy élte tovább az életét, mintha mi se történt volna. Reggel megreggelizett, bement a parlamentbe, aláírt pár papírt, kérvényeket utasított el, de nem szavakkal, csupán gesztusokkal reagált kollégáinak, akik még jobban összezavarodtak, mint a fent említett stáb. Azt hitték az elnök „buddhista miazanyámmá”, meg „parlamenti zen mesterré” vált, vallást váltott, és szerzetesi némasági fogadalmat tett. Az egyik lelkes munkatárs még a jósnőjét is megkérte, hogy kergesse ki az ördögöt az elnökből, de sajnos a jósnő félt, ha elrontja a rituálét, az egész ország őt fogja hibáztatni.

Persze a család is megrendült az elnök új csöndjétől, mivel ezidáig bőbeszédű harsány embernek ismerték, aki akár egy megszáradt kenyérdarabért is vitába száll bárkivel. Felesége azt nyilatkozta, az elnök hirtelen megnémulása pozitívan hatott a házasságukra. Jegyzetlapok által beszélik meg az ügyeiket, így kevesebb a veszekedés, hisz a megbeszéltekre mindig van bizonyíték, így könnyű eldönteni kinek van igaza. Bár sokkal nyugodtabbak így a mindennapjai, mégis hiányzik neki olykor a férje egykori szenvedélyes beszédstílusa.

Az elnök testvére pedig az mesélte az egyik országos lapnak, hogy az elnök gyerekkorából fakad ez a hirtelen megnémulási mizéria. Amikor nem kapta meg, amit akart, volt, hogy hetekig hallgatott, még a tanárnőknek sem válaszolt, amikor felszólították.

Sokan a koronavírusra gyanakodtak, így a parlamenti orvos, Dr. Doktor Ferenc az eset után heti rendszereséggel megvizsgálta az elnök hangszálait, de egyik vizsgálatnál sem talált károsodást, vagy bárminemű eltérést. Ebből levonhatjuk a következtetést, miszerint az elnök képes a beszédre, ellenben nem kíván élni képességével.

A nép továbbra sem értette mi ez az egész. Még egy appot is létrehoztak, amely a húsvéti beszéd után számolja folyamatosan a perceket, melyet „némabéla számítónak” neveztek el a kreatív feltalálók. Egy petíciót is megindítottak „Szólalj már meg elnök!” címen.

A parlamentben nem tudták eldönteni, hogy a köztársasági elnök hallgatása, milyen hatással lesz a politika jövőjére. Többször felszólítottak az elnököt az országgyűlésen a némasági fogadalom felfüggesztésére, de az elnök nem engedett, csak megint az asztalba vágta a kést, és kirohant a teremből.

Ezt már a miniszterelnök sem tűrhette. Berontott az elnök irodájába, rácsapott az asztalra, majd kijelentette, hogy ha nem hagyja azonnal abba ezt a némasági fogadalmat, lemondatja. Az elnök erre sem szólt egy mukkot sem, viszont szorgosan elkezdett írni valamit egy papírfecnire, amit átadott a miniszterelnöknek. A cetlin a következő állt:

„Még senki sem kérdezte meg, miért hallgatok.”

A további történésekről nincsenek pontos információink, viszont ezután a jelenet után a köztársasági elnök lemondott. Lemondási beszédében, viszont nem volt kés, vagy asztal, hanem a legmeglepőbb eszközt használta fel; a kimondott szót, vagyis párhuzamosan a lemondással a némasági fogadalma is megszűnt. Beszédében sok érvet felsorakoztatott a lemondása mellet, viszont egy dolgot még mindig nem magyarázott meg: hallgatása okát.

Most, 20 évvel később a történtek után, a háza előtt állunk, és azt a kérdést fogjuk feltenni, amit az eset óta még mindig nem kérdezett meg senki az egykori elnöktől. Becsöngetünk, és várunk, már közeledik…

- Üdvözlöm, nem akarjuk pazarolni az idejét, egyetlen kérdést szeretnénk feltenni, aztán megyünk is.

- Mi lenne az? – az egykori elnök arcán nem látszott meglepődés, mintha már várt volna minket.

- Miért hallgatott el több hétre a húsvéti beszéde után?

- Mert már nem éreztem úgy, hogy a szavaimnak jelentősége lett volna. – mondta, majd ránk zárta az ajtót.

Nádasdi Éva, a Szegedi Tudományegyetem elsőéves hallgatója. Néha megjelenik itt-ott (Műút, Pannontükör). Egyesek tagadják létezését, de ő próbál ez ellen küzdeni. Kérem ne vegye komolyan, csak ha megteheti. Ha ön Ladik Katalin rajongó kérem köszönjön rá az utcán, majd menjen tovább.