Rónoki Bertalan
echolália
szilenciumothirdetnek
alepergőhitűtemplomok
zengaharangszó
részegestiórákban
sötétségcsorog
házfalakrepedéseinát
minttemperapárizskéksebek
töltikkiazidőknyomát
mintafrigyládátőrzik
avéntemplomok
adohosisten-szagot
örzikmertmárcsakezmaradt
lassacskánfogynikezdaharangszó
ésmostanraténylegestelett
mireelőjönegykényszerszültemegszokás
monotonmotozéskapara
körömaláragadtharag
monotonmotozéskapar
mintlevakartbőrdarab
kilátszóhúsaseb
monotonmotozéskapar
echolálalélek
együgyűszegény
dünnyögmagában
akárcsakenyém
lassanelnémúlazúgó
harangszó
megynyugszikamotozó
minotaurusz
négy percre a szerelemtől...
hisz ebben még bárki egyáltalán,
hogy szívecskés nyilak röpködnek
ide-oda, vagy hogy a szerelem ott
van az út túl oldalán?!
négy perc
ide már a GPS vezet el
mivel eleget estem már pofára
a városi utcákon, mint
labirintusában keresek olcsó
szórakozást
mások ezt úgy mondják szerelmet
de én legalább nem hazudok
kikötött cipőfűzővel csasszogok végig a bűntudat kövein
kurvára este van hullik is valami virág
platán vagy talán a bizalom
fűzőm az idő rögei közé beakadt
kicibálni belőle nehéz
és még szar szag is van...
remélem nem léptem bele
a boldogság olyan mint a gyümölcsök
a legtöbb belőle bogyós
és mint minden jó dolgot
ezt is precízen grammra mérik
és zacskóban viheted tovább
egyesek szerint a csajok lelkébe taposok
pedig én csak nem bírom a szar szagot
néha elengedek egy-két stilizált
„a faszomat már” -t csak úgy
csupaszon csattan a betonon
közben meg tudom hogy igazából
ez nem más mint egy kis
fürdőköpenybe öltözött
bizonytalanság
üvegszilánkokon lépkedünk
én cipőben te mezítláb
„annyira jól vagy”
hogy fel se tűnik
de közben meg már engem idegesít
fejezd már be!
te úgy is csak egy egynyári növény vagy
ma még gerjeszt az illatod
de hajnaltól már ősz lesz
józan hervadás
és tudom néha engem is elkap a gépszíj
és csak gyártom az összetört szíveket
és jobb lenne ha odébb állnál, cigizek
és asszem te mondtad hogy utálod a füstöt
és most lehet valakivel összekevertelek
és látod ez lesz ha jellegtelen vagy
hogy is hívtak?
kikötött cipőfűzővel csasszogok végig
a bűntudat kövein
leszarom mert ez nem is az enyém
másnaposan „kő -papír- olló”-zik az
élet és a halál egyelőre kettő
nulla az én javamra
mert én vagyok az aki
egy este alatt elhasznált testekből
simán egy hatalmas szemétdombot épít
nem vagyok ragadozó
ezek csupán áldozatok
eltelt a négy perc
a labirintus ura
új altruista szajhát keres
Röviden: Diszlexia, Ball kezesség, Keratokónusz és egy piros vízmérték a radiátoron.
Bővebben: 1997-ben születem, téli gyerek vagyok, Pécsett élek a kezdetektől fogva. Az irodalommal csak nagyon későn találkoztam diszlexiám miatt, még mai napig is nehézkesen és lassan olvasok, talán ezért húz a szívem annyira a versekhez és más rövid műfajokhoz. A PTE-n tanulok Szociológia szakos hallgatóként. Szabadidőmben próbálok kreatív lenni, verseket, novellákat, cikkeket írni és más irányokban is próbálkozom.
Comments