Martzy Réka

Echo

Visszhangzott a keze az arcon, a tekintetben megtört a mozdulat folyékonnyá vált alámerült nincs kedv, nincs erő nyolc napon belül gyógyuló sérülés hiába törnek a csontok végül az marad, a sárga nárcisz még ki sem nyílt az arcizmok redőiből.

Jégzajlás

haladnak.

a nyelvem hegyével próbálom megérinteni,

csak az egyiket lábujjhegyen,

odaégek

szárazon, mint a fenyőerdő a torkomhoz.

tejködben csúszik el minden,

…

a tóparton vettem észre, hogy végig összeért a csuklónktól a könyökünkig a zöldgally, amiról egyenként téptük le a gyerekkort.

1997-ben születtem Budapesten. Jelenleg az ELTE magyar-történelem tanárszakos hallgatója vagyok. Kritikákat írok a prae.hu irodalmi rovatába, és rovatvezetőként cikkeket szerkesztek az ELTE Online-nak. Van két húgom és egy öcsém: a legjobban nővér szeretek lenni.