Somogyi Tibor

Bezárva

Szereplők:

FÉRJ

FELESÉG

FÉRFI

1.

(Félhomály. Éjjeliszekrény. Rajta egy műanyag flakon. Vaságy, rajta matrac, pléd, párna. A pléd alatt egy férfi. 30 körüli jóképű férfi. Félig zaklatottan. Félig kétségbeesetten, fejhangon énekel: „Nem vagyok én apáca,/ Nem élhetek bezárva,/ Te sem vagy kedvesem börtönőr,/ Engedj ki hát a hűvösből” Egyre halkabb, majd a harmadik éneklés után hirtelen elhallgat, körülnéz és magában kezd beszélni)

FÉRFI: Bezártak. Nem ma. És nem tudom magam azzal vigasztalni, hogy nem én vagyok bezárva, hanem az ajtó. Minden be van zárva. M-i-n-d-e-n. Nem attól lesz zárva valami, hogy fordul a kulcs és kattan a zár, egyszer vagy kétszer. Ó, nem. Mindez kevés hozzá. A pántok és a lakatok is kevesek. Az is kell, hogy elveszítsd a kulcsot önmagadhoz. Van, aki bekattan a fogságban, más képezi magát. De ha be vagy zárva, kétszeresen, sőt százszorosan rosszabb, ha nincs veled senki szorult helyzetedben. Egyedül. Milyen érdekes, hogy a „zárva” szóban benne van az „árva”. Az árva is egyedül van, elhagyva és nem segítenek rajta. Pedig szüksége lenne rá. Nem, nem, biztos van valaki, aki lát (kinéz a nézőkre, majd, majd le) fent vagy lent, vagy láthatatlanul előttem, de lát. Láttok, hallotok? Angyalok, démonok, kísértetek, bogarak, hallucinációk… Ti, láthatatlan nézők, válaszoljatok! Jó, nem kell válasz. Úgy mondom, mintha figyelnétek. Mindig be vagyunk zárva, a corpus humani börtönébe, ítéletnapig együtt kell lenni saját magunkkal és ettől a borzalomtól, nincs, aki életünkben megszabadítson, csak tompítani tudjuk állandó háttérzajjal, random társasággal. De most csak a csend, bazdmeg olyan csend, hogy némán üvölt bele az agyamba és muszáj beszélnem…Kint is be van zárva minden a vuhani kis élőlény miatt

… Él ez egyáltalán? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy be vagyunk zárkózva és én még azon belül is kétszeresen be vagyok zárva, mintha matrjoska babák legközepébe rakott volna a sors és nem ez a legrosszabb, hanem ami ez után következik. Ugye van itt valaki, aki nézi, ahogy szenvedek (lelöki a takarót és ekkor látjuk, hogy jobb keze ágyhoz van bilincselve) és segít rajtam? Ilyen helyzetbe kerültem, pedig nem ezt érdemeltem. Tudom, nem ki-ki érdemei szerint, de valakinek meg kell hallania ezt az igazságot. Milyen érdekes, az öröm és a boldogság okát nem keressük, de a szenvedését igen. Háhá, nem hiába végeztem filozófia szakot is, eszembe jutnak néha ilyen magvas dolgok, akkor is, ha netpincéres futárként dolgozom. Én csak kihoztam egy megrendelést… Koronavírus idején… Ide ki a külvárosba… Lemerült a telefonom, elnéztem az utcát és rossz helyre csengettem be… Aztán leütöttek és itt ébredtem, ide bilincselve, ebben a melléképületbe. Ennek vagy… négy napja… öt… nem tudom.

Szomjas vagyok, a víz a flakonból elfogyott, a beszédtől csak egyre szomjasabb leszek… á, nem bírom. És csak este hoznak vizet, némi maradékot. De miért történik ez? Kell lennie oknak. Hogy leütöttek, idebilincseltek és kínoznak. De nem mondanak semmit. És visszajönnek és folytatni fogják. Egyre durvábban. Vízcseppeket csepegtetnek a homlokomra, megmosdatnak savval, kézfertőtlenítőt spriccelnek az erőszakkal kifeszített számba, miközben tárgyilagosan elmondanak mindennek. Kitépik nyelvemet, kiszúrják a fülemet meg a szememet, letépik a körmeimet, kiverik a fogam, öngyújtóval égetik a herezacskómat, cukkinit dugnak a fenekembe vagy piócákat raknak rám… Aztán persze meg fognak ölni. Tudom, hogy ez lesz a vége. És lehet, hogy könyörögni fogok ezért a végért.

2.

(Férj harmincas évei végén járó, átlagos külsejű. telefonját görgeti, Feleség kb. harmincéves, de kislányos arcú, romantikus regényt olvas.)

FELESÉG: Ízlett a vacsora?

FÉRJ: Aham.

FELESÉG: Ez nem hangzott meggyőzően.

FÉRJ: Finom volt, főleg az első három nap. Lehetne változatosabb az étrend.

FELESÉG: Mint az életünk.

FÉRJ: Azért vannak lehetőségek.

(Hosszú csend)

FELESÉG: Mit csinálsz?

FÉRJ: Olvasok.

FELESÉG: Mit olvasol?

FÉRJ: Netet.

FELESÉG: Azt nem olvasni szokták, hanem használni.

FÉRJ: Akkor használom.

FELESÉG: Nem azt mondtad, hogy olvasol?

FÉRJ: Pff.

FELESÉG: Mi „pff”? Biztos valami pornót nézel.

FÉRJ: Mert azt szoktam.

FELESÉG: Csak hülyülök, hiszen tudod. (Csönd) Tudod?

FÉRJ: És a regény milyen?

FELESÉG: Jó.

FÉRJ: Mi a címe? A szenvedély titkai?

FELESÉG: Nem, A titkos szenvedély.

FÉRJ: A főhős gondolom egy izmos, jól szituált, jóképű, de rejtélyes férfi, aki harcias, hihetetlenül határozott, ugyanakkor gyengéd és főleg gondolatolvasó.

FELESÉG: No, igen. Épp egyetlen gyengéd mozdulattal letépte a lány blúzát.

FÉRJ: Szóval pornót olvasol.

FELESÉG: Kapd be.

FÉRJ: Egyébként én hírportálokat olvasok. Csak a szokásos. Mindenütt tombol a vírus.

FELESÉG: Mit is csinálna?

FÉRJ: Guamban sokan halálra itták magukat, mert úgy hallották, hogy az alkohol véd a vírustól.

FELESÉG: És inkább rájuk kellett volna locsolni?

FÉRJ: Tudod, az elmúlt hetek alatt egyre többet olvasok erről az egészről. Ott van például a maszk. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, hacsak nem vagy Batman, meg a WHO ajánlásait követjük, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is. Ha hordasz, az sem mindegy, milyet, semmiképpen ne textilt, de nyugodtan készíts otthon maszkot az anyósod használt melltartójából, mert az is jobb, mint semmi. Ne menj be a kórházba szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy beteg. Egyébként is mindenki maradjon otthon, de azért fontos kimenni a friss levegőre. Maradj otthon, mert a mostani vírus halálos és fertőző, de mégsem olyan félelmetes, de okozhat akár teljes katasztrófát is. A gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet. A vírus nem ártalmas a gyerekekre, illetve az egészséges fiatalokra, kivéve azokat, akik mégis megbetegszenek vagy Kawasaki-szindrómát kapnak a koronától és meghalnak. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél. A vírus különböző felületeken két órán keresztül, nem inkább négy vagy hat, szóval húsz órán keresztül aktív marad. Vagy napok? Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal…

FELESÉG: Vagyis?

FÉRJ: Minél többet tudunk meg ezekről a kis szarháziakról, annál biztosabbak lehetünk, hogy nem tudunk semmit.

FELESÉG: Egyszer csak véget ér az egész. Véget kell érnie. Majd, ha lesz vakcina. De addig… Várom már az estét.

FÉRJ: Jobban be kell osztanunk a pénzt. Bár igaz, hogy kevesebbet keresek, kevesebbet is költünk. Tényleg ma este hová ne menjünk el?

FELESÉG: A színházba. Megint ne nézzünk meg valamit.

FÉRJ: Mit szeretnél nem meg nézni? Analitikus norvég drámát? Egy jó véres Shakespeare-t?

FELESÉG: Ne tragédiát! Valami vicceset, de ne legyen hosszú.

FÉRJ: Egy francia vígjáték jó lesz! Moliére? Nem? Akkor Sardou, mondjuk. Azt se játsszák, szóval tudjuk nem nézni. Ez kell ilyen vészterhes időben. Hol foglaljak helyet?

FELESÉG: A második emeleti páholy jó lesz.

FÉRJ: Nagyon jó, akkor ott nem fogunk ülni és onnan nem látjuk az egészet.

FELESÉG: Szuper lesz! Köszönöm az ötletet. Neked mindig eszedbe jut valami! Holnap ugye nem megyünk el koncertre? Lécci, lécci.

FÉRJ: De csak a te kedvedért. Gyere, kezdjünk készülődni!

FELESÉG: És Peti?

FÉRJ: Eljátszik a telefonján. Látod, ki se jön a szobájából most sem. Meg nagyfiú már! Hétéves.

FELESÉG: Vajon mivel játszik? Harcos vagy mászkálós?

FÉRJ: Vagy valami sport. FIFA vagy Forma-1…

FELESÉG: Autóssal ne!

FÉRJ: Vagy virtuális háziállatot gondoz.

FELESÉG: Majd bekapcsolom neki a tévét mielőtt elmegyünk.

FÉRJ: Inkább olvassa újra a medvés könyvet.

FELESÉG: Vagy a kedvenc általam írt meséjét. (nevet)

FÉRJ: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszi, egy répa, fű meg minden. Ha nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Jó éjt!

FELESÉG: De egy puszit mindenképp kap.

FÉRJ: Egyet? Sokat! Meg is ölelgetem.

(Öltözködni kezdenek. A Férj hamar dönt egy sötétlila inget, fekete öltönyt és nyakkendőt vesz föl, a Feleség egy csipkés fekete blúzt.)

FELESÉG: Mit gondolsz? Ez jó lesz?

FÉRJ: Persze. Nagyon jól áll. Tökéletes.

FELESÉG: Á, inkább a másikat veszem fel. (Fehér blúzban perdül elé) Mit szólsz?

FÉRJ: El fogunk késni!

FELESÉG: Nyomjunk egy szelfit és csekkoljunk be, hogy színház előtt.

(Telefont vesz elő, szelfizni kezd)

FELESÉG: Ajj, ezen rossz a nyakam, ezen a profilom rossz… Itt meg tokám van. Na, ez jó lesz.

FÉRJ: Ezen meg kilátszik a melled.

FELESÉG: És?

FÉRJ: Ne látszódjon azon, amit megosztasz.

FELESÉG: Miért?

FÉRJ: Ne verje senki magának rád. Ne csorgassa rád se a nyálát, se mását.

FELESÉG: De birtokló vagy.

FÉRJ: De hát tudod. Ezt szereted bennem. Birtokolj te is engem.

FELESÉG: Szép kis birtok vagy te! El vagy gazosodva!

(Nevetnek)

FELESÉG: Na jó. Akkor feljebb húzom. Nézd ez jó lesz. Ki is rakom instára.

FÉRJ: Szuper. Akkor jöjjön az a Sardou.

(Egymás mellé állítanak két széket. Ráülnek. Kihúzott derékkal néznek előre. Egymásra néznek és kipukkad belőlük a kacagás, sokáig nevetnek, majd hirtelen abbahagyják.)

FÉRJ: Ez jó volt. Jó öreg Sardou.

FELESÉG: Színház után egy ital?

FÉRJ: Mi sem természetesebb drágám!

FELESÉG: Aztán siessünk haza, hiszen Peti vár.

(Feleség elővesz egy üveg bort, kibontja, tölt két pohárba. Koccintanak. Lassan komótosan kortyolgatják.)

FELESÉG: Most eszembe jutott, amikor megismerkedtünk. Egy felolvasáson.

FÉRJ: Kortárs verseket olvastak fel.

FELESÉG: Prózákat.

FÉRJ és FELESÉG: Nem is tudom már, hogy keveredtem oda.

FÉRJ: Életem legszebb péntekje volt.

FELESÉG: Szombat volt.

FÉRJ: Gyönyörű voltál abban a kék felsőben.

FELESÉG: Türkiz.

FÉRJ: Aztán ittunk egy kis vörösbort.

FELESÉG: Rosét.

FÉRJ: És táncoltunk.

FELESÉG: Táncoltunk.

(Férj nyújtja a kezét, Feleség feláll. Táncolnak.)

FELESÉG: Bár mindennap azt a napot élhetnénk át.

FÉRJ: A napok csak illúziók. Az idő végtelen és mi apró mákszemek, próbálunk megkapaszkodni rajta.

FELESÉG: Ezt milyen szépen mondtad.

FÉRJ: Te vagy szép.

FELESÉG: Mondd hasonlattal.

FÉRJ: Szép vagy, mint az italdiszkont az alkoholistának.

FELESÉG: Háh. Szebben.

FÉRJ: Szép vagy, mint egy emberi sejt a koronavírusnak.

FELESÉG: Szebben, ha mondom!

FÉRJ: Mint egy többszörösen összetett mondat egy Juhász Ferenc versben.

FELESÉG: Jó, ezt elfogadom. A Juhász Ferenc az melyik is? Aki írta, hogy milyen volt szőkesége?

FÉRJ: Semmi sem olyan szép, mint te (Romantikusan a nő szemébe nézne, de ettől belebotlik a lába a nő lábába és majdnem elzuhannak. Tovább lassúznak A Férj mosolyog. Játékuk rutinos, jól begyakorlott)

FÉRJ: Sz…alicil

FELESÉG: Sz–águldás

FELESÉG: Sz–inkornúszás

FÉRJ: Sz–umátra

FELESÉG: Sz–orbit

FÉRJ: Sze–neslapát

FELESÉG: Sze–ndvicssütő

FÉRJ: Szere–ncse

FELESÉG: Szere–pcsere

FÉRJ: Ne koptassuk el

FELESÉG: A szó…kevés.

(Megállnak és csókolózni kezdenek)

FELESÉG: Köszönöm, hogy megszelídítettél.

FÉRJ: Mint a kis herceg a rókát?

FELESÉG: Pedig én harapok ám!

FÉRJ: Harapj! (Feleség nyakon harapja)

FÉRJ: Azt tudod, hogy a szelíd róka igazából veszett? Tehát a kis herceg megszelídített rókája veszett!

FELESÉG: Igen, ha nem megfelelő személy szelídít meg akkor elveszünk.

FÉRJ: Láttak Pécsen egy rókát. Több is veszett Mohácsnál.

FELESÉG: Most hagyd abba! (Szorosan egymást átölelve táncolnak.) Jó, hogy veled vagyok összeláncolva és így lépünk egymásba zártan… (Elengedi a férfit.) Igyunk még bort és élvezzük az életet! Hiszen nemsokára eljön életünk nagy pillanata.

FÉRJ: Igen.

FELESÉG: Peti örülni fog!

FÉRJ: Az biztos.

FELESÉG: (Leülnek. Üvegből kezdi inni bort, a Férjnek is odaadja, lehúzza a maradékot.) Azután minden visszaáll kint is a helyére.

FÉRJ: Vége lesz a kijárási korlátozásnak.

FELESÉG: És nem tudunk nem elmenni színházba.

FÉRJ: Visszatérsz tanítani.

FELESÉG: Te meg idegenvezetni.

FÉRJ: Peti az iskolába.

FELESÉG: És utána?

FÉRJ: Mikor betöltöd az ötvenet, rögtön levágatod a hajad rövidre és befested valami lehetetlen bíbor színre. Elhízol, de szörnyen előnytelenül. Több szőr lesz az álladon, mint nekem a fejemen.

FELESÉG: Óriási sörpocakod és pizzahátad lesz és mindig a szoba közepén hagyod a büdös zoknidat.

FÉRJ: Kettőnknek együtt nem lesz tíz foga.

FELESÉG: Én csak rögeszmésen takarítok meg zsémbelek.

FÉRJ: Elsárkányásodsz.

FELESÉG: Te meg papa helyett papucs leszel.

FÉRJ: Csak böfögve ülök a kanapén.

FELESÉG: Megcsalsz a szomszéd lányával, én meg téged a postással.

FÉRJ: Az olyan snassz.

FELESÉG: Akkor a közös képviselővel.

FÉRJ: Az ágyunk is kihűl.

FELESÉG: Meghalsz jóval előttem, én meg beszerzek pár jó macskát, hogy ne éljem le egyedül, ami hátravan.

FÉRJ: Nem. Nem így lesz. Úgyis mind meghalunk holnap koronában.

FELESÉG: Meghalunk. Bár haltunk volna meg akkor. (Sírva fakad, a férfi zsebkendőt ad neki, vigasztalja)

FÉRJ: Ne mondd ezt.

FELESÉG: Hány óra?

FÉRJ: 8 múlt.

FELESÉG: Akkor itt az idő.

FÉRJ: Igen.

FELESÉG: Most először megyünk együtt?

FÉRJ: Mit vigyünk?

3.

(Mellékhelyiség. Sötét. Csak kintről szűrődik be némi fény. A férfi alszik. Léptek hallatszanak. Nyílik az ajtó. Zseblámpával világító alak lép be, majd még egy. A Férj és Feleség. Fejükön baseballsapka, kabát felhajtott gallérral.)

FÉRFI: Hányan vagytok még? Nem feleltek? Szólaljatok meg. (A Férj az üres műanyag flakont vízzel telire cseréli. Papírtányérban ételt tesz az éjjeliszekrényre. A Férfi szabad kezével megragadja, falni kezd, majd vedelni kezdi a vizet. A két alak csak nézi.)

FÉRFI: Azt hiszitek, hogy ezt megússzátok? Előbb-utóbb keresni kezd a munkahelyem... Hiszen nem vittem ki a megadott címre a rendelést…Vagy a rendőrség. Előbb –utóbb megtalálnak! Mit akartok tőlem?

FÉRJ: Igazad van, lépjünk szintet, itt az idő, hogy megszólaljak. Nem vagy egy szerencsés ember. Eltévedsz, és pont hozzánk csöngetsz be tévedésből. Ha egy darabban vagy filmen látnám, nem hinném el, de az élet szerencsére minden fantáziát felülmúl.

FÉRFI: De miért?

FÉRJ: (leveszi a baseballsapkát) Megismersz?

FÉRFI: Sose láttalak.

FÉRJ: Igaz, akkor még nem volt szakállam és más volt a hajam. Így se? A tárgyalásról. Ő meg a feleségem, rá még jobban emlékezhetnél, hiszen végigzokogta a tárgyalást.

FÉRFI: Ti…

FÉRJ: Igen. A család, akinek a kocsijába öt éve beleszáguldtál bedrogozva, százhússzal.

FÉRFI: De hiszen túléltétek.

FÉRJ: Mi igen. De a fiunk testileg már nincs velünk.

FELESÉG: Peti most is ott van az ágyában. Azt hiszem, most lövöldözőset játszik. Szétlövi a rosszfiúk agyát. (Zsebéből pisztolyt vesz elő)

FÉRFI: De leültem a büntetést!

FÉRJ: Jó magaviselet? Ravasz ügyvédek? Két év? Ugyan! Mi életfogytigot kaptunk. Sose felejtjük el, ahogy láttuk felénk száguldani a fehér BMW-t amit apád vett neked a szülinapodra. Aztán a becsapódást, Peti sikolyait, a vérét a ruhánkon, a kezünkön. Te nem is emlékeztél rá a kokainmámorban… És egyszer csak becsengetsz és tejbetökként mosolyogva megkérded, ez a Galagonya utca-e…

FELESÉG: Na, hová lőjek? A térdedbe, hogy lesántulj? A töködbe, hogy neked se legyen gyereked? Vagy lőjem el a füledet? Mindennapra jut testrész.

FÉRFI: Őrültek! Őrültek!

FELESÉG: Félsz?

FÉRFI: Kapd be ribanc!

FÉRJ: Ezt nem kellett volna.

FELESÉG (Meghúzza a ravaszt, egy pukkanást hallunk) Szerencséd, hogy ez csak játékpisztoly.

De holnap lehet, nem az lesz.

FÉRFI: Nem elég a vírus, ti miért feszítitek még a húrt?

FÉRJ: (Elővesz egy közepes kést a kabátja zsebéből és váratlanul a Férfi vádlijába szúrja. A Férfi üvölt) Ez viszont igazi. Nem kellett volna leribancozni a feleségem.

FÉRFI: Ribanc, ribanc, ribanc!

FÉRJ: Nagyon fáj? De sajnálom. Tudod, bár az üvöltésed itt nem hallja senki, az én fülem sérti. Úgy látom, nincs rajtad szájmaszk.

FELESÉG: Ki tudja, mi kerülhet a levegőbe, abból a mocskos szádból. (Elővesz egy darab rongyot, a férfi szájába tömi)

FÉRJ: Megölted a kisfiunkat. Nem sajnálod, mert nem ismerted. Úgyhogy mindennap mesélek róla. Hátha a fizikai fájdalomról is elfelejtkezel. Egyszer napokig nem borotválkoztam. Peti rám nézett miután puszit adtam neki és azt monda: „Apa, neked vákozni kell a borot.” És úgy tettem. Ilyen vicces volt két és fél évesen. (Nevet, majd a Férfira kiált) Nevess te is!

FELESÉG: Imádta a sajtos makarónit. Mindig vakaróninak mondta.

FÉRJ: Nem olyan vészes a sebed. Nem fogsz elvérezni. Holnap találkozunk. És oszd be jobban a vizet. Drágám hol a lakat?

4.

FELESÉG: Te már tudod, hogy mit csinálunk végül vele?

FÉRJ: Nem. Majd eldől. Azt sem tudjuk, meddig leszünk még így bezárva. Nem tudunk

semmit, csak a bizonytalanság a biztos.

FELESÉG: Nem kellene megölni.

FÉRJ: Én sem tervezem. Csak ha úgy alakul. Ha a helyzet úgy hozza.

FELESÉG: Feküdjünk le korán. Peti már aludni szeretne.

FÉRJ: Ugye nem engeded meg neki, hogy megint köztünk aludjon?

FELESÉG: De hátha azt szeretné. Hadd legyen már ennyi öröme, hisz még a játszótérre sem

mehet ki így bezárva.

VÉGE

Somogyi Tibor Debrecenben él, magyar-történelem szakos tanár, de etikát és drámát is tanított már, 2009-óta publikál elsősorban novellákat, emellett rendszeresen szerepel egyetemi színházba, drámákat ír, rendez, slammel. Szereti a szóvicceket, a macskákat és a pizzát.