A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Biró Sára, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília. Korábban Tóth Ramóna Mirtill

Mosonyi Eszter reflexiója

Hidi Boglárka Olvass el!

Üdvözöllek kedves Olvasóm, kérlek, ne menj el, olvass! Tudom, elsőre ijesztő, mintha láthatatlan kéz tollából folynának ERRE a papírra, egymás után a betűk. Nem vagyok láthatatlan, de elhagytam emberi testemet, már így kommunikálok. Nem véletlenül kerültem éppen hozzád: kiválasztottalak. Ismerlek, és tudom, hogy őrületesen vágysz valamire. Én is ugyanúgy kezdtem, és végül megkaptam, amit kívántam, ebből szólok most hozzád. Azért vagyok ITT, hogy segítsek neked.

Maradtál, tehát felkeltettem az érdeklődésedet. Könnyedén megkaphatod, amit szeretnél. Csak két szabály van. Máris ismertetem veled, de amint elolvasod, be kell tartanod őket. Készülj fel egy kicsit ITT, majd haladj tovább.

Első szabály: legyél boldog, és maradj az végig! Olyan dolgokat fogok tőled kérni, ami boldogtalanul iszonyatos kínokat okozhat.

Második szabály: erősen koncentrálj arra, amire a legjobban vágysz EBBEN a pillanatban. (Nézz ki MOST a szövegből, bámulj ki a semmibe, képzeld el, hogy már teljesült a kívánságod, mosolyodj el, és térj vissza IDE.) Remélem nem hazudtál magadnak, úgy nem fog működni. A bekezdés után lépésről lépésre írom majd, mit kell tenned, hogy te is ideérj, és teljesüljön leghőbb vágyad. Neked csak annyi a dolgod, hogy becsületesen betartod a fentebb lefektetett szabályokat, és követed az utasításaimat, bármilyen szokatlannak is tűnnek azok.

Kezdjük el!

Az első lépés taktikai: szakítsd ki az orrod az arcodból. (Ne izgulj, csináld!) Hallom már, ahogy lassan elenged körülötte a bőr. Szeretem ezt a hangot, mintha textilt tépne valaki. Azonnal rájössz, miért elengedhetetlen ezzel kezdeni.

Én tényleg a legjobbat szeretném neked. Kérem a lábadat is: törd el, és húzd ki tövestül nekem. Hadd recsegjen-ropogjon! (Támaszkodj a két szabályra.) Az inaknál a legnehezebb, teljes erődből tépd, már nem kell kímélned magad. Nem tartod csodálatosnak, hogy ez a rengeteg, sűrű, vörös massza belőled bugyog ki? Mindent elárasztasz. Magadban fürdesz. Nagyon jól csinálod, így tovább! Most kérem az összes hajad: tincsenként húzd ki, gyors és erős mozdulatokkal. Ügyesen betartod a szabályokat, ezért nem a fájdalomtól könnyezel, csak az idegek játszanak a szemedben. (Miközben átadod nekem a hajad, hangosan sorold el, milyen érzések fognak kavarogni benned, mikor teljesül a kívánságod!) Szép kopasz lettél. Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? Utoljára van szükséged a kezeidre: markolj a hasadba velük. Szabadulj meg a bőrtől, és pucold ki magad. (Tudod, mire kell összpontosítanod. Lássam azt a mosolyt!) Nem gondoltad volna, hogy ilyen hosszú a beled, igaz? Sorakoztasd fel a maradékot: gyomor, epe máj. Ugye, hogy egyre könnyebb, ahogy szép lassan megszabadulsz magadtól? Kevés maradt hátra, mint láthatod. Jöhetnek a kezek. Az elsőnél könnyű, a másodikhoz viszont fel kell találnod magad. Hm, érdekes megoldás, de szép szökőkút lett belőled. (Nagyon jól bírod, mert betartod a szabályokat.) A végére érkeztünk. A következő lesz az utolsó mondatom, úgyhogy jól figyelj rá. Ha a ponthoz érkeztél, gurítsd be a fejedet is, és cseréljünk helyet.

Üdvözöllek!

Az elsőre talán nem túl eredetinek tűnő ötletből – hogy például a szerzőnek nincs ötlete miről írjon, ezért az írásról vagy az ötlettelenségről ír – egy sodró lendületű írás született. A mindenkori olvasó megszólítása egyáltalán nem újdonság, elsőre talán úgy tűnhet, a szerző a levélforma mellett tette le voksát. Ezen túlhaladva azonban hamar rájöhetünk, sokkal többről van szó. A cím számomra már-már tolakodó jellegén igyekeztem túllendülni és a szövegre koncentrálni, vajon mit is akar nekem mondani. Feltettem magamnak a kérdést, miért olvassalak el? Azonban a kissé hatásvadász cím ebben az esetben számomra elegendő volt ahhoz, hogy választ adhassak saját kérdésemre - azért, mert a szöveg kéri. Az üdvözlés azonnal felkelti figyelmem, magával ragad és beránt a szöveg atmoszférájába. Ez a bekezdésenként is igen erős szöveg rengeteg érdekességet rejt magában, pl: „…mintha láthatatlan kéz tollából folynának ERRE a papírra, egymás után a betűk”. A láthatatlan kéz kérdése voltaképpen csak azért érdekes, mert nem egy publikált kéziratról van szó, hanem egy online térben megjelent, gépelt szövegről, így tehát a szöveg jól működik, hiszen az olvasó nem láthatja a kéz munkáját. Azzal, hogy kiemeli: „ERRE a papírra” történik az írás, vagyis a nem látható papírformára, arra mutat rá, hogy minden bizonnyal számítógépre kerülnek csupán fel a betűk. Azt is felveti, hogy a papír rendkívül szubjektív lehet, ahogyan egy versben minden. Végsősoron felmerül a kérdés, mit nevezhetünk papírnak, versnek, jelentésnek stb. A verssszöveg számomra teljesen logikusan építkezik, mutatja ezt a következő bekezdés személyessége, mely magánál tartja a megragadott figyelmet. Külön neki, vagyis nekem, vagyis neked szól. Mindig az éppen aktuális olvasónak. A szöveg teljes egészét átható személyes jellegre és a szinte már párbeszédre hívó, narráció-szerű megszólítások egészére építkezve hoz létre egy olyan komplex és különleges olvasmányélményt, amely egyedülállónak mondható. A nagybetűvel kiemelt szavak visszatérő elemei a szövegnek, továbbra is a figyelem megragadását célozva ezzel. A harmadik bekezdésnél eddigi téziseim beigazolódni látszanak, a szöveg megint kiszól az olvasóhoz, a maradását jelenti ki. A felszólítás szintén egy olyan kreatív megoldás, mely az olvasót fokozottan a szöveghez köti. A hatodik bekezdés, mellyel a szöveg saját kezdetét jelenti be, mintha megkérdőjelezné addigi létezését. Érdekes megoldás, hiszen nem csak a szövegen beüli szöveg kérdését veti fel vele, hanem azt is jelzi, hogy eddig miről szólt és ezt követően miről fog szólni a mű. A szöveg ezen részén számomra elkezdődik valami nagyon izgalmas átfordulás. Egy szinte már horrorisztikus önpusztítás veszi kezdetét, minek közben emlékeztet a szöveg a két alapszabályra, kéreti betartani azokat. Így hát az olvasó kénytelen boldog maradni és továbbra is koncentrálni a szöveg által neki szánt feladatok elvégzésére. Meg kell jegyezzem, az eddig már alkalmazott játékos és kreatív ötleten túl, melyet még valóban illik betartani, ezen a ponton azt már illik csak feltételezve elvégezni. A szöveg a továbbiakban egész pontos leírást ad a történtekről, az olvasó önmagában fürdik. Visszatér a szövegbe az elején kért kívánság, melyet az olvasó a többi teendője mellett minden bizonnyal észben tartott. Miután kivetkőzött önmagából, mosolyognia kell. Az olvasó önmagától való megszabadulása lesz (talán) a kulcs, a mindenkori olvasó és szövege közötti „negyedik fal” áttörésének, leküzdésének hogyanja talán ez a szöveg. Valójában ez (lehet, ami) működteti azt. A szöveg egy útmutató ahhoz, hogyan kell olvasni. A végén helyet cserél szöveg és olvasója, immár az olvasóvá válik a szöveg. Eggyé válik befogadójával. Onnantól tehát, hogy a befogadó a ponthoz érkezve helyet cserélt a szöveggel, már ő maga szól ki az olvasóhoz, aki talán saját maga, talán valaki más, egy másik olvasó, ezzel példázva cirkularitását

Mosonyi Eszter vagyok, jelenleg magyar alapszakos, ezen belül kreatív írást tanulok. Pont beleszülettem a millenniumba, ez talán érdekes. Főként verseket és prózát írok szívvel-lélekkel, továbbá a Nincs interjú rovatát szerkesztem.