Bodoni Csenge

Az irodalmi recycling

Recenzió Az új emlékezete – az újrahasznosítás poétikái című tanulmánykötetről (szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019)

Az újrahasznosítás célja az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagok nyersanyaggá alakítása vagy az egyébként már értéktelen tárgyak új testbe ültetése.

Az újrahasznosítás egyre népszerűbb lett a világ minden táján, de vajon mi a helyzet az irodalomban? Adatik-e lehetőségünk egy-egy szöveg újraformálásához úgy, hogy az ne elvegyen, hanem inkább növelje az értékét? Talán megéri újraírni valamit, kockáztatva a lehetőségét annak, hogy az elsőre alkotott mű teljesen elveszik, mintsem hogy összegyűrve egy dohos szemetesben végezze papírgalacsinként.

De mégis, hogyan valósulhat ez meg a gyakorlatban és miért folyamodnak az írók az újrahasznosításhoz ahelyett, hogy egy teljesen új szöveget hoznának létre?

Az új emlékezete - Az újrahasznosítás poétikái tizenhárom tanulmányon keresztül elemzi a témát, olyan irodalmi alkotások tekintetében, mint Kovács András Ferenc költészete vagy Jókai Mór A tengerszemű hölgy című regénye.

A könyv 2019-ben jelent meg a Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadó gondozásában, a Tempevölgy könyvek sorozatban.

„A kulturális emlékezet számára az »újrahasznosítás«, a »hulladék« vagy a »visszatérés« fogalmaiból éppen az olyan, formális meghatározások kiiktatása lehet releváns, amelyek a természet ciklikus rendjéből származó minta átfordítása alapján csupán a hanyatlás vagy a fejlődés oppozíciós rendszerébe helyeznék az újraírás mozzanatát mindig is tartalmazó, a maradék szüntelen keletkezését biztosító és mozgásban tartó újrahasznosítást. A szelekcióra alapozott kulturális örökség, az »érintetlen« kultúra képzete és a historista törekvések fejlődési modellje ugyanis csak olyan múlt létezését ismeri el, amely a jelen kitüntetettségét a történeti folytonosság egyik távoli pontjaként hirdeti és igazolja vissza.” - olvasható a könyv hátulján, de nézzük meg, hogyan is néz ez ki a valóságban.

Az új emlékezete szerzői tanulmányaikban mind különböző alkotók szövegeit vizsgálták és mindannyian kissé más, sokrétegű kontextusból közelítették meg az újrahasznosítás fogalmát. A szövegek poétikai, műfaji, transzmediális és történeti aspektusaira helyezik a hangsúlyt, ám mindannyian az „új emlékezetét” tárgyalják, az irodalmi újrahasznosítás beszédmódjaival foglalkoznak.

A kötet egy befelé záródó, sokszor laikusként nehezen értelmezhető fogalomrendszerre épít, olyan kulcsszavakat felhasználva, mint a new weird, a teoréma, vagy a dezantropomorfizálás. Ezek a terminusok hálózattá formálódnak, amely új formanyelvet ad az irodalmi újrahasznosítás értelmezéséhez. Az új fogalomrendszer megalkotásával, ami hozzájárul a téma érdekességének növeléséhez, a kötet még inkább csupán hozzáértő olvasóknak szól.

„Amit autentikusnak nevezünk, annak elemiként, hitelesként és primordiálisként történő megjelenítéséhez a legmegfelelőbb (ha nem az egyetlen) módszer a kulturális újrahasznosítás általi újrafelfedezés. Az autenticitás és a kulturális újrahasznosítás között valóban olyannyira szoros kapcsolat áll fenn, hogy a kulturális újrahasznosítást nemcsak úgy próbáljuk meg leírni, mint ami az autentikushoz vezet, hanem az autenticitás előállításaként is.”[1]

Hans Ulrich Gumbrecht, irodalmi teoretikus, kritikus idézetével nyit a kötet, majd az ezt követő első mondatban egyből erre is reflektál, célkitűzésnek állítja maga elé Gumbrecht szavait; az újrahasznosítás különböző műveletein keresztül a hagyomány megszólalását.

Az irodalom esetében szükségszerűen együtt jár az emlékezés, a felejtés, valamint a jelenlét, az érzékenység és a történetiség. Így a kulturális emlékezetnek az újrahasznosítás, a hulladék vagy a visszatérés fogalmaiból az olyan formális meghatározások kiiktatása releváns, amelyek hanyatlás vagy fejlődés szembenállásába helyeznék az újraírás mozzanatát.

Az „érintetlen” kultúra képzete egyedül olyan múlt létezéséről vesz tudomást, amely a jelen kitüntetettségét a történeti folytonosság egyik távoli pontjaként hirdeti és igazolja vissza, így az összes múltból való dolog hulladéknak degradál.

Azonban az újrahasznosítás a múlthoz fűző viszony átformálásával, a magától való eltávolodással, a következetes feltételezéssel is szoros kapcsolatban áll. A recycling megjelenési formái a kulturális emlékezet és a hagyományos gondolkodás számára irányadóak.

„A kötet szövegei tehát egyaránt az újrahasznosítás poétikai, nyelvi és diszkurzív működésével vetnek számot, a kulturális recycling hangsúlyosan irodalmi változatait kínálják az olvasóknak. Úgy tűnik, hogy az intertextualitás, a műfajiság, a szét- és újraírás különböző technikáinak vizsgálata, valamint a mitológiai és szöveghagyomány emlékezete és megszólítása elengedhetetlen az újrahasznosításra irányuló kérdések értelmezéséhez.” [2] - írják a szerkesztők az újrahasznosítás értelmezéseként az Előszóban.

Újrahasznosítás két KAF-versben - Mészáros Márton

A tanulmány szerzője, aki egyben a kötet egyik szerkesztője is, két Kovács András Ferenc versben elemzi az irodalmi újrahasznosítás lehetséges kilétét.

Már a bevezetésben kitér arra, hogy a költő munkásságának egészén miként érhetőek tetten az irodalmi recycling különböző technikái:

„Az újrahasznosítás mint technika KAF sajátos kötetszerkesztési eljárásaiban is meghatározónak tűnik: meglehetősen gyakori, hogy az egyes versek - nem ritkán kissé átdolgozva - újabb és újabb kötetekben tűnnek fel, a szöveg lehetséges értelmezéseit ilyenkor mindig az adott kötetkompozíció nézőpontjából kontextualizálva újra.” [3] - de ami talán még jobban segíthet a fogalom értelmezésében, hogy a szerző, bár kijelentésként megfogalmazva, maga is felteszi a kérdést, hogy a főleg intertextualitásra alapozható irodalmi újrahasznosítás fogalma mennyire feleltethető meg a széles körben elterjedt, főleg közgazdasági vagy környezetvédelmi szempontokat érvényesítő, környezettudatos körforgásként vett folyamattal. Végül arra a következtetésre jut, hogy az irodalmi szövegek esetében a kulturális recycling nem egyszerűsíthető le „esztétikai újrahasznosításra”, (mint például, amikor egy régi magnó romkocsma dekorációvá válik), még akkor sem, ha a művelet egyik célja nem utolsó sorban valamiféle esztétikai élmény nyújtása.

Mielőtt még magára a versek ilyen szempontú értelmezésére térne át, Mészáros Márton érinti a down- és upcycling irodalmi vonatkozásait is. „A kulturális vagy »irodalmi upcycling« funkciója ezzel szemben éppen nem a »fölöslegessé vált vagy elhasználódott anyagok« és irodalmi szövegek gazdaságossági szempontokból történő újrafelhasználása, mint inkább a gyakran már nehezen hozzáférhető értékek újra hozzáférhetővé tétele - és így az időbeli vagy kulturális különbségekből adódó diskurzuspotenciál kiaknázása. Még akkor is igaz ez, ha a kulturális újrahasznosítás gyakran a »felejtés« fogalma felől ragadható meg, amikor bizonyos, a kultúrában még rejtetten hatni képes, de eredeti formájukban már elfelejtett kulturális produktumok élednek újra úgy - és ez a fontos különbség a downcyclinghoz képest -, hogy magát az »anamnézis« tényét is jelzik.” [4]

A két verset - Psalmus Transsylvanicus, Öreg biblia margója - bár főként külön-külön elemzi a szerző, mégis pár mondatban egymáshoz is hasonlítja őket az újrahasznosítás szempontjából (is).

Mindkét mű címében felfedezi a recyling jelenlétét. Az első vers egy archaikus műfajt idéz, valamint a Kodály Zoltán feldolgozása révén népszerűvé vált Psalmus Hungaricus című műre utal, míg a második műnél szintén archaikus „újrahasznosító” gesztust fedezhetünk fel, hiszen a szöveget intenciója szerint egy öreg biblia lapjaira írják.

„Olyan újrahasznosításként válik tehát definiálhatóvá, amely nem utolsó sorban azért jelzi saját újrahasznosított voltát, hogy az eredeti, újra felhasznált anyag értékeit hangsúlyozza.” [5]

Bár több oldalon át külön elemzi a két-két verset, tanulmányát mégis egy közös konklúzióval zárja, ismét az újrahasznosításra utalva.

„Azaz a túlélés vagy kegyelem feltétele ebben a verskoncepcióban (is) mind teológiai, mind kulturális, nyelvi és irodalmi értelemben azonos: a régi, archaikusnak, használhatatlannak, sőt romosnak tűnő szövegek újbóli megszólaltatása, azaz újrahasznosítása.”[6]

Az Előszó és Mészáros Márton tanulmányának rövid ismertetésével a kötet legfőbb vonalába nyerhettünk betekintést: képet kaphatunk az irodalmi recycling fogalmáról és előfordulásáról.

Mindeközben a kötet lényegében arra is rámutat, hogy bármelyik előre “romosnak tűnő” szöveg idővel sokkal többet rejthet magában. A könyv némelyik tanulmánya emellett kitér az újrahasznosítás fogalmának értékvesztéssel kapcsolatos vonatkozásaira, új megvilágításba helyezi azokat. Így, mivel sokrétű tanulmányok válogatását foglalja magába a kötet, szinte bármilyen szempontból érdekel valakit az irodalmi újrahasznosítás, biztos talál rá egy mindent kimerítő írást a könyvben.

[1] Előszó = Az új emlékezete - az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019, 12.
[2] Előszó = Az új emlékezete - az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019, 12.
[3] MÉSZÁROS Márton, Újrahasznosítás két KAF-versben, = Az új emlékezete - az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019, 26. 
[4] Mészáros Márton, Újrahasznosítás két KAF-versben, = Az új emlékezete - az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019, 28. 
[5]Mészáros Márton, Újrahasznosítás két KAF-versben, = Az új emlékezete - az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019, 39.
[6] Mészáros Márton, Újrahasznosítás két KAF-versben, = Az új emlékezete - az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019, 43. 

„Amíg élek, jól élek” – mondta mindig a nagyapám, és próbálom én is ehhez tartani magam. Megragadok minden egyes pillanatot, és remélem az írásaim által sikerül tovább adnom őket.