Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről

A Nincs online folyóirat mindig is fontosnak tartotta, hogy olyan projekteknek adjon helyet, amely a fiatal kortárs irodalom feltérképezését tűzi ki céljaként, főleg ha egy olyan témában teszi ezt mint a metafizikai érdeklődés, az isteni, a transzcendens és az emberen túli kérdéseinek feldolgozásával. Ezért is örülünk, hogy Kertai Csenger minket keresett meg az alábbi projekttel, amiben kortársait kérdezi, egy többrészes ankét formájában.

Nincs online szerkesztőség

A fiatal irodalmi közegben érzékelek egy metafizikai érzékenységet, ami különböző formákban mutatkozik meg. Ennek kapcsán – a teljesség igénye nélkül – kérdeztem meg néhány fiatal szerzőt, hogy mit gondolnak a „metafizikai irodalom” mibenlétéről. A kérdések elég általánosak, mert azt gondolom, hogy nem tudományos igénnyel, hanem sokkal inkább olvasói tapasztalat eredményeképp fogalmazódtak meg bennem. Mégis, a válaszokban felfedezhető több közös pont, és talán körvonalazódni is kezd, hogy hol helyezi el ez a generáció azokat a terhelt fogalmakat mint a hit, a szorongás vagy az isten.

Köszönöm a Nincs Folyóiratnak, hogy platformot adtak ennek a kis projektnek!

Kertai Csenger

---

1. Milyen típusú metafizikai érdeklődést érzékelsz a fiatal kortárs irodalomban?

Vados Anna: Elég ritkán kerülnek elém olyan szövegek, amikben a metafizikai érdeklődés megjelenik, de van rá esély, hogy ez az én olvasói stratégiámnak köszönhető: az utóbbi időben főleg hosszú regényeket és szakirodalmat olvastam.

Locker Dávid: Mivel a kilencvenes években felfutó iróniának regisztrálható egy, az újérzékeny, újautentikus, újrealista „metamodern” stb. „fordulat utáni” – hogy ezt a rosszemlékű és az irodalomtudományban igencsak terhelt terminust használjam – leértékelődése, bizonyos értelemben újra megnyílt a terep a magyar költészet istenes verseinek hagyományán álló transzcendens beszédmód kidolgozására. Egy olyan beszédmódra, amely immár nem ironikusan ki- és felforgatni akarja az adott tradíciót, hanem, hogy úgy mondjam, fullba tolja a Pilinszkyt. Mégis, annak ellenére, hogy a közép- és idősebb nemzedék akár már lezárt életműveiben szerintem visszatérően ott van a transzcendens érdeklődés (elég itt csak Esterházy Péter, Térey János, Szálinger Balázs, vagy hogy egy igazán aktuális példát hozzak, Visky András könyveire gondolni), a fiatal kortás irodalomban mintha nem ez lenne a főbb tendencia – még ha sporadikusan jelen is van ez a fajta érzékenység, gondolok itt Élő Csenge Enikő, Izsó Zita, Masri Mona Aicha, Fehér Renátó, vagy épp Bányai Tibor Márk szövegeire (hogy most a kérdések szerzőjét, Kertai Csengert ne is említsem). Szóval fel-feltűnik a téma kinél hangsúlyosabban, kinél búvópatakszerűen, a fiatal irodalom főbb tendenciáját én mégsem ebben látom, hanem főleg a kortárs angolszász irodalom- és művészetelméletek által megtámogatott politizáló szándékban, etikai elkötelezettségben és társadalmi érzékenységben.

2. Mik az elsődleges kihívások és jellemzők egy transzcendens beszédmód kidolgozásában?

Vados Anna: Talán az, hogy nehéz közvetlenül és természetesen beszélni. De ha az irodalmat mesterséges nyelvként fogom fel, akkor ez bármelyik beszédmódra érvényes.

Locker Dávid: Az elsődleges kihívás valószínűleg ugyanaz, ami már a modernitás hajnala óta végigkövet minket, ti. hogy az Isten elsősorban hiány-, és ennél fogva csupán vágyalakzatként adott számunkra. Már a középkori filozófiában is oda lyukad ki Aquinói Szent Tamás, hogy magyarázhatjuk racionálisan Isten létezését, de a végső szót azért mégis csak a hit tudja kimondani. Ma pedig, mikor az empirikus, materiális és kauzális tudomány, úgy tűnik, Isten nélkül teszi magyarázhatóvá, egyúttal mechanikus determinációk értelmetlen szövedékévé a szabadságától megfosztott világot – és teszi ugyanígy a posztmodern pl. kvantummechanikán edzett káoszelmélete, lévén tagadja világot Kozmosszá szövő Logoszt, azaz isteni Rendet – s még az embert (szubjektumot, tudatot, pszichét, neuronhálót stb.) is, azt gondolom még sosem szorult annyira az ember a Hitre és a Csodára, mint a mi korunkban. Fel van tehát adva a lecke a költőknek: csak a hitükre támaszkodhatnak, ami szükségszerűen bizonytalan, legalábbis nem problémátlanul adott, hisz nagy valószínűséggel maguk sem mentesek a korszellem racionális, szóval mindig szkeptikus és kissé cinikus hatásai alól.

3. Szerinted hogyan reflektál a kor/mai irodalmi közeg a metafizikai érdeklődésre?

Vados Anna: Ha „a korról” kéne mondani valamit, akkor azt úgy tudnám megfogalmazni, hogy sok a zaj. Túl sok az információ és túl sok a lehetőség arra, hogy ne kelljen a saját gondolatainkkal időt tölteni. Innét elég nehéz bármilyen metafizikai érdeklődés felé nyitni, ha nem is példa nélküli ez. Az írásban, a költészetben alapvetően van számomra valami transzcendens, mert ad egy olyan élményt, hogy egy magamon, a saját énemen túlmutató dologban veszek részt. Kiemel a folyamatos információ áradatból, amiben élünk.

Locker Dávid: Úgy veszem észre, hogy míg a metafizikai érdeklődés, hogy úgy mondjam, abszolút nincs tabusítva – ebben talán szerepet játszik a magyar költészet egyébként is erős és jelentős istenes vershagyománya --, a felekezeti elkötelezettségre furán szokás nézni. Kicsit nehéz elképzelni ma, hogy valaki mondjuk elsősorban református költőként értelmezi magát (még ha vannak is kivételek, Masri Mona pl. konkrétan refkó lelkész, még ha azt nem is tudom, hogy a költői öndefiníciójában ez szerepet játszik-e). Ennek oka talán a kortárs irodalom, illetve értelmiség urbánus, aufklérista gyökerében keresendő, amely mindig kicsit ferde szemmel nézett az irracionális dogmatikára és az egyházak intézményesített tekintélyelvűségére. Na meg mindenkinek megvannak a maga szar élményei az egyházi középiskolákból.

4. Hogyan lehet ma relevánsan beszélni Istenről?

Vados Anna: Úgy, ahogy Wolfgang Borchert beszél a Jézus nem folytatja című versben. Azóta sem találtam szöveget, ami ennél megrendítőbben és átélhetőbben mutatja meg a háború abszurditását és értelmetlenségét.

Locker Dávid: Erre talán -- igaz, töredékes – választ adtam a második kérdésben. Annyival egészíteném ki, hogy míg számomra az istenképem, azt hiszem, a katolikus neveltetésemen keresztül adott – az a 12 év hittan nem múlik el nyomtalanul! – a művészetben az egyéni és személyes istenélmény érdekel. Valószínűleg azért, mert posztmodern és avantgárd ide vagy oda, számomra a művészet, és közte eminensen az irodalom, továbbra is közösségivé tett tapasztalat, magyarán önkifejezés.

5. Vallásos, transzcendens, metafizikai, istenes költészet. Melyik a fontos számodra ezek közül, és miért?

Vados Anna: Nekem inkább konkrét versek fontosak, például Nemes Nagy Istenről című verse vagy Pilinszkytől az Apokrif. A transzcendencia témaként a Covid környékén kezdett újra foglalkoztatni, amikor egyfajta kollektív talajvesztettséget éltem meg. Az infláció, a szomszédban dúló háború és a környezetemben élők folyamatos „menjek vagy maradjak” dilemmái miatt megkockáztatom, hogy ennek a talajvesztésnek nem lett vége. A költészetben mostanában az angyalok érdekelnek.

Locker Dávid: Számomra, talán pont a katolicizmus miatt, nehéz ezeket szétszálazni, de pont nem rég olvastam egy nagyon érdekes interjút Turi Tímeával, amiben arról beszél, hogy számára a judaizmus nem út a transzcendenciához – legalábbis, ha jól értem, elsősorban nem ez érdekli –, hanem közösségi élmény és a mindennapok ritmusában megnyilvánuló szokásrend. Számomra a vallásban ábrázolja, mint teszi azt pl. Vida Kamilla). Nyilván ebből következik, hogy az irodalomban is inkább a transzcendens vagy misztikus tapasztalatot színre vivő, sőt akár az azt előidéző szövegek érdekelnek; az igazi szépség számomra töretlenül túlvilági üzenet – vagy inkább mint Platónnál: szárnyas ló, amely az ideák világának határáig repít. Valószínűleg azért is van ez így, mert nekem a „szépség” nem puszta érzéki látszat, hanem episztemikus igazság és morális jó is egyben. Akár a romantikusoknál.

6. Milyen hagyományokra támaszkodsz és mik a kortárs inspirációid? / Számodra melyik a legfontosabb aspektusa a transzcendenciának?

Vados Anna: A fentieken kívül sokat gondolkodtam ezen a mondaton a Nyugalomból: „Mindig is sokkal könnyebb dolguk van azoknak, akik fölött üres az ég, mint annak, aki a saját torzképét már odaültette.”

Győrffy Ákos Haza című kötete is meghatározó olvasmányélményem. Ő meg tudta valósítani azt az elmélyülést és átlényegülést a mondataiban, ami olvasás közben kiemel vagy megemel engem olvasóként.

És az utóbbi hetekben Tóth Krisztina egyik sora is zúgott bennem: „nem hiszek az örvénylő test feltámadásában.”

Locker Dávid: Ady – ahogy a suliban megtanultuk – „perlekedő istenhite” a maga kételyeivel és hinni akarásával elég közel áll hozzám. Szent Képzelés, örök hit-balzsam, / Ki létlenül is leglevőbb, / Meghalok szent Szined előtt / S akarom, hogy hited akarjam. Igen, valahogy így.

7. Gondolatkísérlet: Milyen következményekkel jár a határ megszüntetése az Istenről beszélő szubjektum és az Isten között?

Vados Anna: Talán egy mérhetetlenül felnövelt, grandiózus énhez vezetne. Lehet, hogy nem kell minden határt megszüntetni?

Locker Dávid: Ez – a halálon kívül – legfeljebb a misztikus tapasztalatban tűnik megvalósíthatónak, ilyesmiben pedig nem igen volt részem. Szóval nem tudom. Valahol azt is gondolom, hogy minden ilyesféle kísérlet a tárgy és alany közti egység helyreállítására eleve kudarcra ítélt ebben az életben. Nevezzük itt a „tárgyat” Istennek, Utópiának vagy épp mindezek mozgatórugójaként Boldogságnak. Sosem számolható fel az erotikus vágyódás, az egyesülni akarás a fentiek helyiértékével . De épp ez ad nap mint nap erőt a küzdelemre, reményt a próbálkozásra. Mert a vágy mégiscsak több, mint a mindennapok örök veszedelmei: az Unalom és a Semmi.

Vados Anna: Vados Anna 1993-ban született Székesfehérváron. Költő, pszichológus. 2012 óta publikál. 2022-ben jelent meg első kötete Nincs Véna címmel, a Magvető gondozásában.

Locker Dávid: (Szatmárnémeti, 1998) költő, kritikus, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában Az irodalmi modernség program doktorandusza. Első verseskötetén dolgozik.

---

Kertai Csenger: 1995-ben született, költő, szerkesztő. Legutóbbi kötetet 2021-ben jelent meg Hogy nekem jó legyen címmel, a Napkút Kiadó gondozásában.

Az előző rész itt olvasható: 1 (Bodor Emese - Puskás Dániel): Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről - 1. rész /Bodor - Puskás/ (nincs.online)