Dr. Varga Kristóf Attila – Amikor valami gyönyörűen rothad Dániában

(Beszámoló William Shakespeare: Hamlet című drámájának előadásáról a Harmadrosta Csoport előadásában)

Ha van valami, amivel igazán fel lehet kelteni az érdeklődésemet, akkor az egyértelműen Shakespeare és az ő munkássága. A XVI. és XVII. század fordulóján alkotó drámaíró a mai napig tagadhatatlanul a legnagyobbak között van, műveit sorra dolgozzák fel különböző színházak és társulatok. Természetesen sok esetben már bátrabban nyúlnak az egyes darabokhoz, és gyakran színezik modern, kortárs jegyekkel. Egy hasonló koncepción alapuló előadást láthattam Shakespeare Hamlet című drámájából, melyet a Harmadrosta Csoport vitt színre az Óvóhelyben. Ha azt a szót használom rá, hogy élmény, akkor bár előrevetítem, de messze nem árulok el mindent, amit ez a darab nyújt a közönségnek.

Az elején szeretném megemlíteni, hogy bár az előadás egésze tulajdonképpen kortársnak nevezhető, ennek ellenére nem menekült el a költőiségtől, amit sokszor társítanak Shakespeare-hez. Jóllehet ennek problémaköréről is sokáig lehetne beszélgetni, de jelen cikkben az előadáson van a hangsúly. A darab Nádasdy Ádám fordítását használta fel, amit nevezhetünk egy kortárs Shakespeare fordításnak. Ennek ellenére egyfajta magasztosságot így is képvisel, tehát nem a végletekig szedi szét a szöveget a fordító, hanem inkább a mai fül számára könnyebben befogadhatóvá alakítja. Éppen ezért az előadás alatt is gördülékeny volt a szöveg, természetesnek hatott és nem határozta meg a darabot, mégis megőrizte a szövegek valódiságát.

Ugyanakkor mégiscsak a XXI. században vagyunk, 2021-ben ül a közönség a színpad felé fordulva, ezáltal nem maradhattak el korunk meghatározó jegyei sem. Kiváltképpen szórakoztató volt, amikor Hamlet előhúzta zsebéből a mobiltelefonját vagy amikor felhangzott a Skype csengőhangja, és mindez nem okozott rossz érzést az emberben, mert hiteles volt. Sőt, az olyan apró, finom és néhol vicces részletek, minthogy kis időre lefagy a videó, még valóságosabbá tették az egész jelenetet. Shakespeare minden drámája az életről szól, olyan alapvető történetekkel, mint a szerelem, árulás, család. Éppen ezért majd’ 500 év távlatából is igaznak tűnik minden jelenete, mert ezek nem változtak, nem váltak porossá. Shakespeare drámáin nem tud megtapadni a por. Pontosan ez az oka annak, hogy egy telefon vagy online videóchat nem tudja kizökkenteni a befogadót. A szöveghű, irodalmi fordítás mai, de mégis klasszikus mivolta és a rendezésben megbújó kortárs jegyek tökéletes egyensúlyt teremtenek meg, és ebben a színészek hathatós közbenjárása is sokat segít.

Először is kiemelendő, hogy a társulatban fiatal, huszonéves színészek formálták meg a dráma híres szereplőit. Az olyan szereplőket, akikről feltételeznénk, hogy a darab szerint idősebbek, szintén fiatalok formálták meg, de ez nem befolyásolt semmit. Magát a történetet, a cselekményt és annak üzenetét és interpretációját bárki előadhatja, bárki lehet az, aki ezt az emberek számára hatékonyan közvetíti.

Claudius szerepét Tamaskó Áron töltötte be, tökéletesen formálva meg Claudius hamis kedvességét, megfontolt és számító jellemét.

Kiemelendő, hogy az öltözetben is megnyilvánult a rang. A Claudiust alakító Tamaskó Áron végig öltönyben volt, leszámítva azt a jelenetet, amikor kardio edzést (!) tartott Gertrúddal. Hamlet szerepében Kardos Tibor ezzel szemben lazább öltözetben volt. Egy személy, Varga-Amár Rudolf formálta meg Horatiot, Hamlet jó barátját, illetve Rosencrantzot és Guildensternt. A nyilvánvaló játékbeli különbségen kívül az öltözék is igazodott a szereplőkhöz. A barátságos ing Horatio szerepében, illetve a fekete garbó, fekete zakóval és egy napszemüveggel megkoronázva pedig a talpnyaló, tenyérbemászó Rosencrantz szerepénél.

A darab néhány helyen zenés formában elevenítette meg a híres drámát. Az elején és a végén, mintegy keretet adva a darabnak, szólalt meg a gitár, énekkel együtt. A gitáros egyébként mindkét esetben Hamlet apját játszó Tarkányi Damján volt. A második felvonásban pedig maga Hamlet csillogtatta meg zenei tehetségét ez elektromos zongorán.

A darab egy másik kiemelendő része, hogy szépen és kellő mennyiségben adagolta humort. Bár véleményem szerint maga a dráma egyáltalán nem humoros, de Nádasdy fordítása, illetve a színészek rátermettsége kellő alapanyag volt, hogy néhány őszintén üdítő viccet is elsüssenek benne, melyeket a közönség is jól fogadott. A Hamlet mint tragédia nem ezt az oldalt mutatja be, de mivel az élet sem fekete vagy fehér, így maga a dráma színrevitele sem lehet egy lehangoló, szomorú előadás.

Az előadást összeségében úgy tudnám összefoglalni, hogy egy szöveghű fordítással készült, rendezésében kortárs Shakespeare-feldolgozás. Nádasdy Ádám szerintem remekel abban a szerepben, hogy a szövegek ne veszítsenek a shakespeare-i nyelvezetből feltűnően, de közben mégis befogadható legyen bármely korosztály számára a XXI. században. Ugyanakkor a szöveg nem tudna hatni a színpadon, ha nem lennének meg hozzá azok a fiatalok, akiknek előadásában én is megnézhettem és érezhettem ezt a drámát. A Harmadrosta Társulat fiatal színészei nemcsak a darab, hanem tehetségük miatt is kaphatnak megérdemelt tapsözönt.

Szeretettel ajánlom minden műkedvelőnek, Shakespeare rajongónak, színházlátogatónak, meg különben mindenki másnak is.

Varga Kristóf Attila végzős joghallgató vagyok. Számomra a magyar nyelv és irodalom iránti szeretetem volt a motiváció, hogy a jogra jelentkezzek. Az egyik évfolyamdolgozatomat is igazságügyi nyelvészetből írtam. Az irodalom hosszú évek óta az életem része, könyvmolynak vallom magam. Szeretem az irodalmi rendezvényeket, kiállításokat és tapasztalásokat. Olvasmányaimról gyakran töltök fel beszámolókat a közösségi médián. Ha az irodalmat népszerűsíteni kell, rám mindig lehet számítani, hiszen osztom Juhász Anna mottóját: "Az irodalom világnézet".