Lukács Flóra

Agnus Dei

Több tucatnyi apró fénypont halad

Kelet felé, szoros egymásutánban.

Elon Musk műholdcsapata,

mint egy szentjánosbogárraj

a szennyes, májusi égen.

Egy párduc sétál

az alagút fényköríve alatt,

néma léptek lapockatánca.

Beteg félálmok vetülnek az ablaktáblákra.

Fekélyes, perforált, borostyánvörös testek,

sovány, halálos ciprusok.

Hangárnyékok a foszforzöld fényben.

Lampionvirág

Mellettem fekszel.

Hasadon lampionvirág,

bordáid között egy skorpió.

Krómacél kalitkába zárt kerub.

Neonkéken világítanak a planktonok.

Derekamra tekert hajókötéllel

hallgatom a sós éjszakák acélhangjait.

Várjuk a közelgő toxikus eseményt.

A fájdalomcsillapítók,

mint mandulafaszirmok

világítanak tenyeredben.

Megvágom az arcod egy söröskupakkal.

Az eső nem mossa le a tetovált hegeket.

Kövessük a flamingókat.

Csak fekszel tovább,

én meg úgy megyek,

mint aki nem is létezett.

Budapesten született 1994-ben. Miskolcon nőtt fel, jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán és az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakon végzett. Versei jelentek meg az Apokrif, Pannon Tükör, Eső és Műút folyóiratokban. Első kötete 2021-ben jelent meg a FISZnél Egy sanghaji hotel teraszán címmel.