Dávid Réka
A vak prófétáról, aki pénzért dolgozik
I. Ha a jelen fizet
Innen nézve a földrészek energikus aggzatokként rugdalják
a bolygóhas falát. Néha egy lábköröm orrlyukat érint,
néha vakbelet. Áporodott levegő, csupasz ágykeret.
Ez meg az évszagtalan se tél, se nyár. Kitenyészti fölényét,
mint viselt lepedőt, hajítja el ráncait (jaj, de kár) az ember.
Tengerbe műhavat, műhóra tengert lapátol, a fehér víz
sugárban lüktet a csapból, lüktet a csapból, lüktet.
Csontszínű a bőr, bőrszínű a csont, lapátol, lapátol az ember.
II. Ha a jövő fizet
Szabadalmaztattuk az időutazást, erejében az emberi faj!
Megéri szülni, fájni, megéri adót fizetni, munkába járni,
megéri korán kelni, cigit tekerni, megéri néha ágyneműt
cserélni. Van örök élet is, álomfutás, van sok pénz, hajszál –
vakarás, de nincs több fáj, se szűk nadrág, se dühös,
se frusztrált, se penészes, se túlédes, se hazug, se félszeg.
III. Ha a múlt
Tempóvesztés
Ebből a génálomágyból kéne most kitakarózni.
Leszállni végre buszról, vonatról és gyaloglásba
kezdeni csak úgy, heccből, tudatból, de leginkább
heccből, mint akinek jólesik a tempóvesztés.
Az a mosoly ott a nagymamád, ahogy két kezével
kisimítja az abrosz ráncait. Ahogy élére vasalja
mind egy szálig a fehérneműt, mint új porhó a régit.
Két szemed, (azt mondják), a papáé. A tükör előtt állsz,
fel, le, oldalra, vissza, fel, le, oldalra forgatod
a szemgolyót, elnézel a külső és a belső szemzugba,
de nincs ott senki, akire rápisloghatnál. Minden sarkon
áll egy újabb rokon. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból,
a kamera indul, te is elindulsz, a kamera fókuszál,
te defókuszálsz, a statiszták fáradtak, a rendező ingerült,
a jelenet falhoz vágott porcelán, kitüremkedő anyajegy
egy idős nő nyakán. Hogy kerültél ide. Mi ez az egész.
Nem mintha te irányítanál bármit is, de a felismerést,
hogy ott laknak benned, minden félrecsúszott kontakt –
lencsédben, szeretném még egy kicsit elhalasztani.
Dávid Réka vagyok, 2000 októberében születtem Budapesten. Idén kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE BTK magyar alapszakos hallgatójaként.
コメント