Az alábbi szöveg a Fade in/out projekt keretében született, aminek az volt a célja, hogy feltörekvő zenészeket és írókat hozzon össze olyan formában, ahol a közös alkotások során a szöveg és a zene harmonikus egységet alkotva teremtenek valami olyasmit, amely mindkettőben benne volt már, de csak az együtthangzás tudta megszólaltatni. A projekt megálmodója és kivitelezője Vida Boldizsár, akinek a munka oroszlánrésze is köszönhető; nélküle valószínűleg nem lett volna ennyire szerteágazó és kivételes ez a projekt. Az alábbiakban Papp Mádava I think I'm going blind című zenéjére Szamosvári Bence írását olvashatjátok.

A zene az alábbi linken érhető el: https://soundcloud.com/madava-papp/i-think-im-going-blind111?si=0747716350c24ea59e08b5703fc97ba6&utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing

Szamosvári Bence

A Rendőrfőkapitány szeme fénye

Mint szardarab a forgó időben

csapódom faltól falig.

*

Szemsértés, a küszöbönálló vakság szimptómája. Az iroda kört jár, uniformisát és testét az émely centrifugája mossa, a sziluettek vége kibomlik, tartalmuk egymásba oldva, a tiszti bajonett éle tompul a földön, perspektíva és tömeg bárgyú évődése, lám, a sötéttel ér véget, sötéttel, ki a legöregebb és tovább is él. Utolsó alkalom, hogy a szemhéján áthaladó pirosat duplán érzékelje, egyszerre tapintsa és lássa, egyszerre forró és függöny. A takarásban átöltözik.

*

Eltűnt a Rendőrfőkapitány szeme fénye, elkövetni az egy bűnt, a többit megelőzni, nem hagyni általad betetőzni, hogy erről is tudósít, rejtett kapacitása emlékezetednek. Koraszülötten pörögsz az űrben, a Barihús konszern egy részmunkaidőse megtalál és lélegeztet, nem nyúl a nyomravezetői díjhoz, pedig szívében annyi vágy, de nem evett mészt, tudja, a szél merről, hogy a Kapitányúr, banditák, valag pénz vagy szabadláb, azóta légszomj kínoz, kancsalít a bal láb.

*

Kezük lóg két zavarosba, tudat közé riadtaknak hiába leng papírforma, többirányba lenni vaknak, faterjuk is gyakorolta.

*

1. Az informátor tudott a szüleiről és hazudott, 2. ~ tudott a szüleiről és igazat szólt. Az utcai hulladék duplafenekű kódjai, eirónszakszervezet. Szimpla példával élve, a Böllért mindenki ismeri, megbecsült játékos, erkölcsi súlya van, micsoda tartalmak oldódnak egymásba mégis. Ha akarom, hentes, fusiban eltüntet ezt-azt, ha akarom, masinái csak utóbbira vannak, az eredmény végül ugyanúgy csontliszt és darált hús. Vagy, egy harmadik olvasat. Révész. Boldogult lelkedet segíti, hogy átjuss.

*

Ki most lábbelink alatt tartós békében nyugszol, kérünk, egy igazabb bérleménybe cuccolj, neved a Barihús konszern dicsőségfala őrzi. Akik látták az igazságszolgáltatás létráján égbe törni, értetlenkedtek, amikor a melóskezeslábast felöltötte. Nem sejthették, hogy szagot fogott, személyesen eredt a húsmaffia nyomába. Ki szabad posztján az űrt betölteni rendelt, mégis zsákutcába fut, Bariknál keresni a gyilkos fegyvert. A bandatagok, hiába kérleli, gyötri őket, mint sír, hallgatagok.

*

Ekkor már nem holmi Mezei Járőr ő, zenitjén délben két lábon áll, forró szenzáció, hogy a rébuszos kriplit bevarrta, ki kérdőjeleket cizellált minden áldozata után a falra, távol a perc, amikortól a Világtalan Igazságosztó és Nyomorék Önbíráskodó neveket hordja majd, mely nevek egyetértő gyűlölet tárgyai lesznek felsőbb és alsóbb körökben. Megillető helyét alig foglalta el még, máris rúg az emlék, a rosszmájúak a közbiztonsági statisztikák aggasztó irányú változásán lovagolnak, vádolván az újat, kétségtelen, a bűn mint lőszerraktár vagy járvány ütötte seb, gyullad. És sebek nyílnak a sebben, van bűn megtorlatlan, nincs bűn elkövetetlen, ballábon rúgja a múltja. Az informátor csak a szót szaporítja, ez vagy a showman parasztvakítása vagy ómen, ne farolj a szirtnek. Úgy fest, míg hite szerint göngyölített, civilek sírját ásta. Forog az idő forgótára.

*

Mind, akik korábban félig telinek, mind, akik addig félig üresnek látták, felülbírálják álláspontjukat. A szilánkok formációba gyűlnek, s a pohár az asztalra visszaemelkedik. Mielőtt a pikoló felömlik belé, folytatódik a tömeges konfrontálódás, egy mezei járőr van oszlatónak, kevés, hogy a tengert elapaszd, párat azért így is leakaszt, rátér egy gyári melósra, ki a betyárbecsület jogán bárbajigényét jelenti, s csak később győződik meg gyomra területéről, terítve betonra.

*

Elold a szíj és nekirugaszkodik, nem felejti, hogy ő most az infókért van itt, elnyűvedt hölgytesttel, kit nem egy turnus fölszedett, sorban álltak, amíg köröztek kőzetek, nyilván tud neki való sztorit, landolás előtt arcába tolja a plecsnit, ő az infókért van itt, aztán exit, fölébe hajló anyja tisztába teszi.

*

A húsgyár sudár kéményei, a városkép hengerkoronája, na és az Árkád, alatta zajlanak merények s párbajok, a Rendőrfőkapitány szétszerelt teste feltépi a járdát, gyaníthatóan likvidálták, kamuflázsban volt. Újonc, ha stírölik, állja, tüzelni csak, ha az ellen keze már rámarkolt, de akkor ne maradjon ballaszt se a tárban. Ha tégla volt a felforgató elem, a feltűnés eltűnés, hullása bombasztikus legyen, ám nevén üljön homály, ne iktassa be a kartotékba.

*

Mert hiába, hogy a fuga a hibádzó részeket, saját lyukait nem töltheti fel az emlékezet. Egyszer oly’ válság adódik, hogy az ő helyén ül majd vallatótiszt, az íróasztalon titkos lámpa várja hűlni a jelentéseket, vár alkalmas pupillára. Áramszünetben bejön a huzat, variálja a kartonokat.

*

Reggel négykézláb telik, ezúttal alagsori mosoda örökéje. Rejtély, hogy e sorozatgyilkos rébuszait éppen ő hogyan ókumlálja majd ki, mely vezérkarig repítő muníció lesz. Amíg a komoly helyszínelő fickók által az újabb példány a pvc-ről felvakaródzik, világítós pennáját keresi. Minthogy a szolgáltatások barátságos áron 24/7 állnak rendelkezésre, habzik és hörög egy gép, feslett bár bordásszíja, mégsem horgad le a forgás, a dobban csattog a fém, a slicc elvágott ordítás, ő meg a padlón tapogatódzik, a fény megvan, nincs meg a forrás.

*

A centrifugát senki sem konstatálja, 24/7 lobog kemény palástja, sziklákat mos, majd kőport, sziklákat, kőport, ő a fuga vagy a kő volt, húsdara, csontliszt.

Szamosvári Bence egy s más iránt érdekeltnek tekinthető, 2001 óta töretlenül – kivéve lelkesedését, ám csontjait soha.

A Fade in/out projekt és az ahhoz kapcsolódó alkotások eredetileg az Underground lapszámban jelentek meg.