Demeter Arnold

A hit egy lyuk a kertlécen

Hosszasan föl-alá sétálok a kert mellett.

Azt a lyukat keresem, ahol kilesett nagymama,

fejét mindig kezével tartotta, és ha valamit látott,

akkor nekem halkan, de érhetően elmondta:

Tehenek, autók, a részeges Varga meg az Úristen.

Ő látta. De én csak hallottam róla, hogy rajta

kívül sokan látták, pontosan ezért most meg

kell találnom azt a lyukat, így elkönyvelhetem:

csak kitalálták.

Puding e város

Ruhája ázott, zsebéből elő véve, egy pakk

félig bevert slukkolóval a téren lehorgonyoz.

Persze közeledik a birkás-bírság melyben a toll mindent

önmagával megszoroz. A szekéren kolléga

hempereg, a macskaköves fenéken pedig állnak

viharos és olykor békés galambtengerek.

Az asztaloknál éhes, villájukat kitartó

ördögök, kikből angyalt varázsolnak az esti

sörkörök. Egy seprűlovag tartja a kisírt

zsepi frontot, és hős, hisz ő az, ki eltakarít

minden cupidói mocskot. No, nézd, a rajtnál

két banyatank és egy gördeszka startra vár,

bizony mondom, itt olyan a hangulat, hogy

megáll benne a kanál.

Minden összeér

A vasárnapok, templom zörög, anyókák

egymás özvegységét vezetik, és halk kis

léptekkel bocsánatért sietnek, azért

amit el sem követtek. Útjukban megannyi

kávéházi ifjonc, kiknek száján füst lobonc

lengedez, s ezt a délutáni shot megköti, mi az esti

langy csevejt késő éji piritykébe átlöki. Köröttük

néma ténfereg, batyujában olcsó illatszerek,

papírján sajnálat-sajtoló szavak, mit egy kör

után beföd a zöld pénz vagy leszarom-hamuhavak.

Most este, a harang ismét dáridózik, nénik

elégedett arccal térnek be az ivóba, hangtalan

intik, indulhat a tivornya.

Demeter Arnold (Csíkszentkirály, 1998) Mesterszakos hallgató a Kolozsvári BBTE kommunikáció és közkapcsolatok szakán. Főként verseket ír. Publikációi olvashatók úgy magyarországi, mint erdélyi lapokban. Érdekli minden, ami régi és ritka.