Veréb Árnika - Beke Sára D. - Ráday Zsófia - Szamosvári Bence

[A hegyen áll a szobor...]

a hegyen áll a szobor

fejjel és egyszerre háttal északnyugat felé

mellkassal délkelet felé

ahol oly erős a fény, hogy a fejét félig mindig el kell hogy

fordítsa. a hátán hólyagos jég.

és engem néz, engem?

itt állsz – mondja előrenyúló ajkakkal, az alsóba épp

beigyekszik egy madár. hosszú hónapok alatt

már teljesen feltöltötte magokkal és azok közé fészkel,

nem itt, egy teremben ülök, szemek előtt

de nem, itt állsz

és a hólyagokat nézem, mint a moha.

zörög a madár az üreges, magokkal töltött szobortestben,

és a zörgés kocog fel egészen az előrenyúló ajkakig,

és beszéddé formálja, Ádám is így hallotta,

ahogy a hang, a mássalhang megakadt a tájban.

ha én építettelek, én is rombollak le, de mi lesz,

kérdezte mindig a madár az istent,

mi lesz a madárral, ha ti emberek örökké éltek.

a zörgés hirtelen elhal, és a szájon kirepül egy mag,

a lábam elé, a lábad elé,

és ha volna időm, végignézném, hogyan lombosodik

azzá az otthonná, amelynek születése hozzám nem kötődhet.

csak a helyét, ahogy cipőm orrával meggörgetem, csak a helyét,

azt talán kiválszthatom, és felsüvít a szél, legörget magot,

embert, szobrot, hordalékot.

azt hiszem

ez a félelem a gátak félelme

a gáté, amit névtelen folyokra épitettek

és ez a félelem a folyoé is valahol

beton és uveg és vasrudak

egy térképekrol hiányzo rét felett

azt hiszem ez a félelem az

ami bejárja a villamosmegállokat

ha a kulvárosba szavasok tévednek

a gátak merolegesei és gorbuletei mogott

a térkő és vasbeton alatt

valami

a godroket és épitesi teruleteket kikerulve

valami ott maradt

kivonhatatlanul és megnevezhetetlenul

azt hiszem

egyszer majd megfogalmazom pontosan

kezdem felfedezni hogyan tekertem saját boromet

foliába és hogyan irtottam ki

minden erdot

azt hiszem

ez kikerulhetetlenség

hogy savakkal es lugokkal

es organikusnak hazudott szerekkel vakartam le mindent

iszapot akarok

es felszakadt kovezetet

ha most elkezdeném kitorolni ezt a verset

az olyan lenne, mint egy erdoirtás

beturol beture haladnék visszafelé

míg el nem érem az elso névtelen folyot

hagynék persze itt-ott félszavakat

névmásokat és talán néhány ékezetet

(de csak a pontosokat)

de a tobbit mind gyokerestol forgatnám ki

míg el nem érem az elso névtelen folyot

megállnék jobbpartján egy reszketo kurzor nyugtalanságával

és felrobbantanám a félelem összes gátját

hadd lepje el mindazt ami maradt

a kijelolés betegszurke áradása

és akkor aztán egyetlen kattintással

véget vetnék az egésznek

az egérrel lassan visszakusznék az ikszig

és bezárnám ezt a világot vissza se néznék

még a laptopot is lehajtanám

sot meghajolnék

és elszívnék egy cigit (itt bent)

és nem is sejteném hogy valahol a performansz-apr11. dokumentumban maradt valahol egy árvíz elol menekőlo madár

akit nem ért még el istenkomplexusom

és aki talán még elmentheti az egészet

ládd meg uram szoros hatu istenszobor

ezért izzadád az embert

kiiktat névtelen vizeket beiktat egy

entert

és elpakol még egy-két holmit külvárost de nem sokat

mielott az erkezoknek atadja a kulcsokat

s ha nékik megfelelnek mehetnek vakációra

istenkölke ádika tojást sütött a betonon és megolvadt a fagyija

ezért lemaradt róla

ím a talány

dús narancsnak hitted de csak a héj

megfeleltunk vár a blődli űr

a kölök az marad s hazatér

ádika a magot köpd ki pfűjj

A Versflow performanszról: A szöveg mindig valahol belül születik, a költőben, az agyban, a papíron, a nyelvben, a karakterekben, és így tovább… A Versflow célja, hogy ebbe a belső folyamatba egy kukkolásnyi betekintést adjon, és a szöveg 'íródását' nyitott, spontán, egyedüli alkalomként mutassa meg egy performansz-előadásban. A szöveget mindig csak statikusan látjuk, kész, végleges változatokban – itt az ideje a hibákat, húzásokat, újraírásokat, lehetőségeket, gondolatokat is látni; a dinamikát, a szöveg lélegzetét, a születés szépségét.

Ez a szöveg 2024. április 11-én készült a Szóbeli figyelmeztetés - felolvasás a költészet napján című esemény keretein belül. A szöveg alkotói: Veréb Árnika, Beke Sára D., Ráday Zsófia, Szamosvári Bence. (A szöveg utólagos szerkesztés nélkül jelenik meg, abban a formában, ahogy a helyszínen létrejött. Így minden esetleges hiba az alkotás részét képezi).

A performansz közben elhangzott zenéket ezen a linken éritek el: https://open.spotify.com/playlist/2RQN0qzJ2LZFbJFL8zEbxu?si=f2e9c44e603e4a38

(A borítón szereplő képeket készítették: Tinordi-Karvaly Bence [Szamosvári Bence], Χαράλαμπος Κιοκπάσογλου – Charalampos Kiokpasoglou [Beke Sára D.], Szirák Sára [Ráday Zsófia]).