Pollágh Péter

56 parfümje

Keresi 56 parfümjét.

Mi másért élnék, mint a vaníliáért?

Mákony, fahéj. Lányságom, elomló tortám,

banánálmom, gyerekségem, kisdedségem.

Citromboldogságom. Lánykori medvém.

Piteképem. Elgurult gyógyszerem, szépségem.

Öt és hat arcom van. Szélsebes.

A sziklakórházban vagyok:

főorvosnő a Budaságban.

Loknija, kölnije, szipkája van

a szavaknak, ha ő mondja.

És tud avarul, erre mérget vennék.

Mindég kérdi: a hantikat és a manysikat

mért hagytátok ott? Mért törtétek félbe

a századot?

Szétlőtt csillárok alatt is fénymilliomos vagyok.

Ízlésem luxusízlés. Francia porcukrot fújok

magamra: alkoholban oldott abrakadabra.

Bejönnek a jenkik, s miénk lesz egész Felvidék.

Majd én megírom a Vanília verseit.

Lefordítják a lordok nyelvére, innen kiviszik.

Észak tiszta, és sohasem olvad el.

Gyümölcsöket beszélek.

Hol mézet, hol áfonyát.

Az utcán fiatalok, a jelen senkijei.

A Vénséges vén rémfényképész már dolgozik.

Egyszerre több ágon kerül bajba szöveg és kép.

Löveg. Löket. Vér. Vajon mindegy, ha kék?

Kábé a felénél eltörték a huszadik századot.

És a mécsest. Mit jelent az, hogy Százados?

Parfümmel a zsebében, erdővel a kezében

hal meg. Miért? Mint az indián, semmiért.

Pollágh Péter (Tatabánya, 1979)

József Attila-díjas költő, író, szerkesztő.

A felvidéki arisztokrácia egyik utolsó tagja. Egyszer szeretne visszajutni ősei földjére, az írországi Pollagh village-be. Egyidős a rappel és a posztmodernnel. A Halak és a Kecske jegyében született egy kommunista álvárosban, mérgező családban. 195 cm magas. Kockacukor arcú. 1987-től ír, 1995-től eddig 100 lapban publikált, 2001 óta foglalkozik tehetséggondozással, volt a JAK-füzetek szerkesztője (2008-2009), a Prae versrovatának vezetője (2008-2016), a Pegazus szűritagja (2016), a Független Mentorhálózat alapító tagja (2017), és a Móricz Zsigmond Ösztöndíj kurátora (2018-2019). 2016-ban Magyarországot képviselte a Den Poezie nemzetközi irodalmi fesztiválon, Prágában. Verseit eddig szerb, bolgár, cseh, szlovák, francia, lengyel és horvát nyelvre fordították le. 2008-tól szerepel a Szép versekben, 2013-tól 2017-ig Az év verseiben. Többek között megjelent még a Holmi folyóirat záróantológiájában (2015), a Századelő költészete (2017) és a Szívlapát (2017) című gyűjteményekben. Mások mellett Deres Kornélia, Sopotnik Zoltán és Gál Ferenc könyveinek szerkesztője. A Kórházi Szemle munkatársa, az Észak Kocka és a Visszafogott Írók alapítója. 2001 és 2010 között négy verseskötete jelent meg. Dolgozott közmunkásként és beszédíróként is. Hobbija a hegyi futás, a kézműves kávék és a niche-parfümök, meg a szeretet.